Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Őze Sándor: Nádasdy Tamás és az örményesi pálos kolostor
a Szent Mária Magdolna kolostor. A 15. századra 51 kolostor működött a történeti Magyarország területén és további 12 alakult a Mohácsot megelőző években. A pálos kolostok közül 17 helyezkedett el az egri, 6 a pécsi és 27 a veszprémi püspökség területén. Az utóbbi egyházmegyében létesültek a legelső kolostorok. Ezek közé tartozott az örményesi is. A mocsaras, zsombékos területű Elek szigetről települt át a későbbi helyére. Ábrázolás nem maradt fenn róla. Igazgatásilag a 22 vikáriátus közül az egyik volt. A mohácsi csata előtt Ernye nevű kolostor tartozott fennhatósága alá. A viszonylag gyér forrásadatokat Gyöngyösi gyarapította. Bizonyos Mihály testvérről ír, aki váradi kanonokként Milánóban élt és a „bűnöknek örvényein át és szívének vágyai után ment a veszedelembe". 1 6 A rendbe lépvén a helyes útra tért, majd örményesi helynök lett. Mint művelt előkelő ember a rend elitjéhez tartozott és hogy örményesen kapott tisztséget, a hely fontosságát bizonyítja a 15-16. század fordulóján. A budaszentlőrinci központi kolostor pusztulása után elkezdődött a rend kálváriája és felmorzsolódása. 1526-ban a pálosok a Felvidékre menekültek, Trencsénbe magukkal vitték Remete Szent Pál testét is, amely azonban a következő évben megsemmisült. A rend a Hommonai Drugeth család védelme alatt Felső-Elefántra tette át székhelyét. 1556-ra már az összes tiszántúli és erdélyi kolostoruk megszűnt működni. A délvidéken a bajcsi monostort 1532-ben hagyják el a szerzetesek, de lakatlanná csak a paticsi pusztulása (1542) után vált. Siklós és Pécs eleste után szűntek meg a baranyaiak, a kőszegi (batinai), bodrogszigeti, csatkai és enyeri kolostorok is ekkor pusztultak el. 1 7 A háborús vandalizmuson kívül a zavaros időkben gyakran okozta a remeteközösségek megszűntét az ellenük elkövetet földesúri hatalmaskodás, amely csak igen kis mértékben írható a terjedő reformáció számlájára. A csáktornyai kolostor lakóit Zrínyi György űzte el. A vázsonyit Török János pápai kapitány zaklatta. Ferdinánd 1548-ban utasította Salm Miksa, veszprémi kapitányt, hogy Enyingi Horváth Pétertől és Gáspártól, valamint Kolos Jánostól védelmezze őket. Utóda, Gyulaffy László ellen azonban már Miksa főhercegnek kellett fellépnie, hogy a kolostor lefoglalt birtokait adja vissza. A remeték 1560-ban innen is kénytelenek voltak elmenekülni, birtokaikat Örményeshez csatolták. Perényi Péter Tőketerebest, Serédi Gáspár emberei a sajóládi monostort rombolták le. Ugyanígy járt a tokaji és régéci kolostor. Bebek György gúnyt is űzött a barátokból, nemcsak kifosztotta és menekülésre késztette a gombaszögi kolostor szerzeteseit, henem Lukács vikáriust és négy társát elfogatta és töröknek öltöztetve csúfoltatta őket. Az eddigieken kívül megemlíthetjük még a Balassákat, Török Bálintot, Zrínyi Miklóst. Homonnai Drugeth Ferencet és Gáspárt, Ungnád Kristófot, Alaghy Jánost, Drágffy Jánost. Javarészt e világi hatalmasságok rablásainak, önkényes birtokfoglalásainak tudható be, hogy amikor Ternavai István, a rend generálisa 1577-ben az Elefánthyak zaklatása miatt az erődszerű, biztonságosabb Lepoglavára tette át székhelyét, ide menekítve a rend értékeit, már csak annyi szeerzetest számlálhatott vezetése alatt, mint hajdan egy kolostorban. Kevés működő szerzetesközösség tartott keze alá, de ilyen volt az örményesi. Mielőtt Ternavait generálisnak választották, maga is ennek a kolostornak volt a vikáriusa. Nagyon valószínű, hogy azok a reformok, amelyeket a fegyelem és a rendi utánpótlás céljából vezetett be, az örményesi hagyományokból eredeztethetőek. Az sem véletlen, hogy az utolsó nagykonventet, ahonnan Ternavai megválasztásával a rend életében a fordulatot számítják, itt tartották. A következőkben azt kell megvizsgálnunk, mi okozta a zalai kolostor központi szerepét. Ennek eddig legfőbb okát a jelentősebb monostorok pusztulásában láthattuk. 93
