Folia historica 18

I. Tanulmányok, közlemények - Péter Katalin: A haza és a nemzet fogalma az ország három részre hullott állapotában

sek. Az egyszerűen hasznosítható források hiányából adódó nehézséget azonban érdemes lenne legyőzni. A 16. századi haza eszméje bizonyos eredményeket ígér a mögötte álló valóság gazdasági-történeti jellegű kutatásának. Az országrészek gazdasági kapcsolatait vizsgáló munka talán a nemzet fogalmáról is hoz majd új eredményeket. Egyelőre úgy tűnik, az egyetlen hazában élő nemzet fogalma éppen a három részre hullás kortársainak tudatában kezdett nagyon határozottan, de nem a széthullással kapcsolatban átalakulni. Tbvábbra is élt az ország valamennyi népéből tagokat összetartó „magyar nemzet" vagy „gens Hungarica", „natio Hungarica" fogalom. Ezt Werbőczy még úgy értelmezte, hogy az „una eademque nobilitas" tartozik hozzá, anyanyelvétől függetlenül. Nem tudjuk azonban, mennyire széles társadalmi rétegek felfogását írta le a nagy törvénytudós. Az „una eademque nobilitas" létezése mindenesetre köznemesi fikció volt. A történetírás rendszerint elfogadja ugyan, sőt későbbi korokra is érvényesnek tekinti, de már Werbőczy idején sem felelt meg a valóságnak. 1526-ot megelőzően a bandériumállítás kötelezettsége, a királyi tanácsban való megjelenése, a földesúri bíráskodás joga, a vörös pecsét használatának kiváltsága és sok más előny emelte a hatalmasokat a köznemesség fölé. A Habsburg-uralomtól kezdődően pedig az örökös főrendiség osztotta meg a közrendi állapotúakat. Az adománylevelek is így írták. A királyi kegy a megadományozottat kiemelte a nemesek sorából és a bárók gyülekezetébe írta be. Az uralkodói formula szerint: „eum e numero nobilium eximentes in numerum coetumque baronum ascribimus,,"

1

6 Világos: a nem közrendűek együttesének lényegét az „una eademque nobilitas" fogalma távolról sem határozta meg. A bandériumot kiállító úr éppen úgy nem tekintette magát azonosnak az ő zászlója alatt harcoló nemessel, ahogyan a nemesek sorából hivatalosan is kiemelt arisztokrata nem érezhette a köznemeseket magával azonos minőségűnek. Szerintem még az is kétséges, hogy Werbőczy fikcióját fordítva általánosan elfogadták volna. Nem hiszem például, hogy Vas megye nemessége, amikor „örökösen" Nádasdy Tkmás és utódai védelme alá helyezte magát, az egyenrangúság érzésétől hajtva járt volna el.

1

7 És ha kétséges az, hogy az „una eademque nobilitas" fogalma a társadalom általános tapasztalatainak, illetve érzéseinek megfelelt volna, még inkább meggondolkoztat Werbőczy érvelésében a jobbágyokat a nemzetből kizáró szemlélet. Mert a Dózsa-felkelés utáni kiélezett helyzetben ezt le lehetett írni, gyakorlatilag azonban egységes jobbágyság éppen úgy nem létezett, ahogyan nem volt egységes nemesség. A jobbágyokat összefogták ugyan a földesúri terhek, de a szolgáltatások különbségei a közösséget egyben fel is oldották. A többség kétségtelenül robotolt, sok jobbágy hétköznapjai viszont nem tértek el a hasonló anyagi helyzetű nemesekétől. Kereskedők és értelmiségiek éppen úgy voltak közöttük, ahogyan az urak legközvetlenebb környezetébe bekerültek. És nem valószínű, hogy a hatalmasok távolságából nézve a különbség lényeges lett volna. Perényi Péter mindenesetre egyaránt „testvérem"-ként szólította Károlyi Vas Mihályt és Vég Ambrust, amikor fogságából utasításokat küldött nekik.

1

8 Vas Mihály nemesi állapotú, Vég jobbágyi állású szolgája volt. Ha a nemzet fogalmáról kellett volna nyilatkoznia, Perényi aligha húz olyan határt, amelyen egyik „testvére" kívülesik, míg a másik bentmarad. A soknyelvű magyarországi nemességre korlátozott nemzetfogalom általánosan elfogadott volta tehát a 16. században még az uralkodó osztályok körében is kétségesnek látszik. Minden jel arra utal, hogy a közrendűek felett állók közösségtudatát és annak határait vizsgálni kell. A fogalom egyik eleme azonban bizonyosan élt. A három részre hullás kortársai tudtak egy olyan magyar nemzetről, „natio Hungarica"-ról, amelyhez Magyarország valamennyi népéből tartoztak tagok. Nevezték „natio Pannonica"-nak is. így az erdélyi 19