Folia historica 18

IV Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Bánkúti Imre: Búcsú Kiss Olgától

illusztrálja a hamvak 1906-ban történt ünnepélyes hazaszállításának rendezvényeit, a látogatók a korabeli filmfelvételek alapján készült videón tekinthetik meg a kassai temetés eseményeit. Ezzel szemben sajnálatos, hogy a magyar nyelvű tárlatvezetés és leporello ellenére csupán szlovák nyelvű feliratok olvashatók a kiállításban. Itt láthatók Edvi Illés Aladár Törökországban készült akvarelljei és az emlékház történetéről szóló egyéb dokumentumok. A legimpozánsabb, a kuriózumnak és történelmi emléknek egyaránt számító „ebédlőpalota", eredeti falburkolataival és ablakaival. A hagyomány szerint a festett virágrnamentikával borított beépített faliszekrényeket és polcokat maga a fejedelem készítette. A „nagyságos fejedelmet" ebben a teremben ravatalozták fel 1735 nagypéntekén bekövetkezett halála után. Az itt kiállított néhány eredeti ereklye közül legértékesebb és leghitelesebb a mára már szinte a feismerhetetlenségig megfakult festett latin felirattal és a Rákóczi ház fejedelmi címerével díszített halotti lepel. A kiállítást magyaroroszági múzeumok ajándékaként megszerzett tárgymásolatok is gazdagítják, esősorban a Felső-Szlovákiai Múzeum és a Miskolci Herman Ottó Múzeum között évek óta fennálló és gyümölcsöző szakmai kapcsolat révén. Éppen ezért az önkritika szándékával megjegyzendő, nyugati kapcsolataik mellett az országos múzeumok így a Magyar Nemzeti Múzeum is - több figyelmet kellene, hogy szenteljenek a szomszédos országok történeti gyűjteményeinek és múzeológiai eseményeinek. Jelen esetben ezt nemcsak történelmünk, hanem múzeumunk tradíciói is indokolják. Végezetül név szerint is meg kell említeni a kiállítást rendező Pollák Róbertet, a Felső-Szlovákiai Múzeum történész munkatársát, aki évek óta munkálkodik a Rodostói Rákóczi Emlékház megnyitásáért. Németh Gábor 319 Bánkúti Imre Búcsú Kiss Olgától Tárkány, 1930. november l-Budapest, 1993. január 13. (Elhangzott 1993. február 8-án Gödöllőn Kiss Olga temetésén) Eljöttünk és itt állunk, hogy utlosó útjára kísérjük szeretett kollégánkat, munkatársunkat, barátunkat, Kiss Olgát. Tüdőm azonban, hogy nemcsak mi vagyunk itt, hanem sokan lélekben vannak jelen, hogy a búcsúzás résztvevői legyenek. Mert nagyon sokan tisztelték, becsülték és szerették Őt, s nem hiszem, hogy ellensége lett volna. Ezt na-