Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században
abban lakozó ő felsége lakosainak örökké való régi élhető szokott törvényeket". Az oklevél versojára egykorú kéz írta fel, a szokást rögzítő tartalma miatt a bíró tiszte legyen megőrizni „ez levelet". Sátoraljaújhelyen egy 1617-es eset alapján az elővételi jogát érvényesítő helybeli a teljes vételárat fizette meg. Ez mint az egész Hegyalja közös szokása került be az 1719-es statútumba. 3 1 Tfermészetesen a fentiek nem gátolhatták meg a nagyobb tőkeerővel rendelkező nemesek és városi polgárok szőlő- és ingatlanvásárlásait. A tállyaiak a helyiek kevés pénzével indokolták az extraneusok szőlőszerzéseit, amelyek még a rokonság ellenében is végbementek. Та reálon pedig a rokonokat és a helybelieket egyaránt azzal próbálták kijátszani, hogy többről vallottak örököt, mint amekkora vételárban valójában megegyeztek. Ezen a 18. század elején úgy igyekeztek változtatni, hogy kikötötték, a vételárat tegyék le a bíró vagy a magistrátus elé. 3 2 A 18. század elején kelt hegyaljai statútumban már generális kritériumként szereplő evictio felvételét a 17. század folyamán egyre gyakrabban említették, míg végül az adásvételek elmaradhatatlan kelléke lett. Ez szintén az országos jogból átvett intézmény, ahol már a 14. században megjelent. Lényege az öröklési joggal ellentétes irányú, vagyis azokkal szemben, akik az elidegenítés után is jogot formálhattak az ingatlanra, az elidegenítő fél magára és utódaira vállalta, hogy az új birtokost és örököseit perbeli megtámadás esetén megvédi annak birtokában, viseli a peres költségeket. Tehát éppen a szabad forgalom számára igyekszik garanciákat teremteni. 3 3 A tehervállalás örökvallásnál, cserénél és zálognál egyaránt jogi kellékké vált. Az ügyletet magába foglaló oklevélben a visszavonhatatlanság tényét hangsúlyozó formulát a tehervállalás körülírása követte: 1611. április 2-án a bodrogkeresztúri tanács testimoniálist állított ki Kassai Leoke János keresztúri második prédikátornak az encsi (Abaúj megye) Gordi (Gardi) Mártontól vásárolt parlag szőlőjéről. Eszerint a vételárat „Gardi Márton felvövén egy pénzig mielőttünk, vall örökét Cassaj Leoke Jánosnak és feleséginek, Czabayka Ilona asszonynak fiúrul fiúra, örökösrül örökösre, visszahíhatatlanul, senki ellene nem mondván, és felel mind maga felesége, fiai, leáni [sic!], rokoni és idegenek felől, hogy valaki ez megnevezett szőlőörökségben meg akarná háborítani Leoke Jánost avagy feleségét, Czubayka Ilona asszont, mindenek ellen megoltalmazza ez örökségben őket, minden ő utánok való maradékokkal egyetemben". Azaz az eladó garanciát vállalt, hogy a vevő - egy másik keresztúri oklevél textusa szerint -: „bírhassa in filios filiorum quam filias filiarum haeredumque per haeredes et legitimos successores universos utriusque sexus", mint saját és tulajdon örökségét. 3 4 A 17. század második felében a tehervállalás intézménye teljesen elterjedt a mezővárosi gyakorlatban. Fontosságára utal, hogy a szűkszavú protokollumbeli fassiókban is egyre gyakrabban hangsúlyozták: „felelvén a venditorok minden törvényes háborgatók ellen", „contra quovis legitimos impetitores causidicos et actores propriis laboribus ... megótalmazza". Máskor röviden csak evictiót, „legális evictiót", „törvénybeli terheket" említenek. 3 5 Az evictiós formula olykor részletesen utalt a pervesztés esetén bekövetkező eljárásra. Az általános szokás alapján az ügylet perbeli megtámadása esetén „az örökség megbecsültessék, az ellenző féltül méltó becse letétessék". Amennyiben a venditor nem tudta megoltalmazni az új tulajdonost, azt a becsértékkel kártalanították. Ha azonban a támadó fél elveszítette a pert, „az becsét is odaveszti az méltatlan keresetére és pereskedésére" - jegyzi meg egy 1654-ben kelt tolcsvai oklevél. 3 6 A jogügylet akkor vált teljes érvényűvé és jogszerűen igazolhatóvá, ha az illetékes magistrátus a bíró és az esküdtek nevében kelt, a település pecsétjével hitelesített oklevelet állított ki róla. A pataki protokollum egy korai bejegyzése szerint: „Anno 1584. Az pataki fűbíró [sic!] Palcaj András előtt, Kereszties György előtt, Parlagi Mihály vallott örökét, egy szőlőt Hosszú hagon [hegyen] az Magiar Balásnak, Patakon lakozónak, 52
