Folia historica 18
I. Tanulmányok, közlemények - Németh Gábor: Mezővárosi írásbeliség, ingatlanforgalom és szokásjog az abaúji és zempléni mezővárosokban a 16-18. században
szabad akaratja szerint, hogy valamikor, levelet ő kegyelminek adjanak." Csütörtök Gábor főbíró 1615-ben megtörtént belsővárosi házvásárlásáról „város pecséti alatt levő" levelet adtak. 3 7 A tarcali és a hegyaljai szokás szerint amíg az örökséget szerző személy az ingatlanról nem kért a város pecsétjével hitelesített levelet, még ha a bíró előtt fassiót is tett, csupán zálogosnak volt tekinthető. 3 8 A legtöbb fennmaradt oklevél ilyen módon lebonyolított jogügyleteket foglal magában. A gyakorlat az öröklevelek kiállításában sem volt szigorúan egységes. A három Tokaj környéki oppidumban a magistrátus azonnal megpecsételte az oklevelet akkor, ha az ügyletet nem ellenezték, tehát az adásvételnél senki nem támasztott igényt valamilyen jogcím alapján (rokon, szomszéd stb.) az elidegenített ingatlanra. Ha volt ellenző, egy év és három napig nem adták ki és nem pecsételték meg az iratot. Ez idő alatt járhatott el az ellenző személy, de ha nem kezdett pert, a terminus leteltével hitelesítették és kiadták az oklevelet. Az örökvallások, kontraktusok megpecsételése évente meghatározott napokon történt. Tbkajban Szent György (április 24.), István király (augusztus 20.) és aprószentek (december 28.) napján. Tärcalon aprószentek ünnepén és a pünkösd utáni szerdán, Mádon 1600-ig az áldomásital után tizenötöd nappal pecsételtek. Az ellenzésre rendelkezésre álló idő rövidsége miatt azonban sok vér szerinti atyafi nem érvényesíthette elővételi jogát, ezért itt is esztendő és három nap leteltével rendelték el a pecsételést. A hegyaljai statútum alapján a 18. század elején sokhelyt a fenti változatok alapján jártak el, de Patakon és Tállyán már korábban hitelesítették az öröklevelet, máshol a három sátoros ünnepet követő napokon, vagy pünkösd harmad napján (feria quarta pentecostes), karácsony harmadnapján (feria quarta nativitatis) adták ki a szőlőről szóló örökleveleket és a testamentumokat. Rétről, házról, szántóföldről bármikor kérhettek örök- becs- és szabadságlevelet. 3 9 Az öröklevelek corroboratiós formuláiban a jogszerűség kedvéért gyakran külön hangsúlyozták, hogy a magistrátus „ellentmondó nem lévén" hitelesítette az adásvételt. Bónis György 1622-ben történt rétvásárlását az újhelyi tanács „senki mielőttönk ellen nem mondván" confirmálta. Ennek nagyobb bizonyságára „városunknak pecsétivei megerősítetett" levelüket adták, amelyet 1622. húsvét harmadnapján (június 11.), vagyis az évi pecsételő napok egyikén hitelesítettek. 4 0 Az adásvétellel egyenlő elbírálás alá esett a csere (concambium, permutatio), amelynél szintén a magistrátus előtt tartoztak bevallást tenni. Mint a patakiak megfogalmazták: „az cserélés és öszvealkuvás beírattatik, hogy felbonthatatlan legyen", a város szokása szerint ennek is 20 forint kötele volt. Mádon és T311yán a megpecsételéssel ez esetben is egy év, három napot vártak. Szántóföld, rét, szőlő cseréje egyaránt szabad volt. Sőt például Mádon helyiek szőlőt elcserélhettek szántóföldre és rétre is. A helybeliek kezén lévő szőlőterület védelmét szolgálta, hogy extraneusoknak tiltották más határban fekvő szőlő, vagy szántó felajánlását helybeli szőlőjéért. Az elcserélt jószágok értékkülönbözetét pénzzel és ingósággal is kiegyenlíthették. (Tokajban ha a cserénél pénz is szerepelt, minden forintból illeték járt a tanácsnak, ha a csereügyletben pénz nem szerepelt egy-egy forintot kapott a magistrátus.) A cserében szerzett ingatlan teljes jogú birtokká vált, tulajdonosa szabadon rendelkezhetett felette, el is idegeníthette. 4 1 A gyakori jogügyletek közé tartozott a zálog (obligatio). A tehetősebb mezővárosiak számára sokszor ez jelentette az első lépcsőfokot a vagyon gyarapításában, amelyet később az ingatlan teljes jogú megszerzése követhetett. 4 2 A zálogügyek nem tartoztak kötelező érvénnyel a magistrátus elé, ezért többnyire magánszerződéseket (obligatós, hypothecarius levél) szerkesztettek, amelyeket az elzálogosító állított ki és erősített meg saját aláírásával, vagy keze keresztvonásával és pecsétjével. A legtöbb zálogügyben „bizonyos summa pénz" ellenében kötötték le az ingatlant. A szerződés megjelölte a 53
