Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban
vényjegyet efemer jellege miatt tulajdonosaik nem őrizték tovább, ezért kevés maradt az utókorra. A gyűjteményben mindössze egy osztrák példány képviseli ezt a típust. A múlt század utolsó évtizedeiben terjedt el az értékpapírok részletre történő eladása. 6 1 A közönség rendszerint a nyereménypapírok köréből vásárolt a legszívesebben. A részletüzlet eszköze volt a részletív, amelyen föltüntették a részletre vásárolandó papír pontos adatait, a megállapított vételárat, valamint a részletfizetések feltételeit. A részletre vásárolt papír a teljes kifizetésig a részletügyletet lebonyolító pénzintézet birtokában maradt, de a vásárló volt a tulajdonos. Pontos részletfizetés mellett a vásárló kapta az adott nyereménypapírra eső nyereményeket, illetve a kamatozó nyereménykötvényeknél a kamatokat. Nyeremény esetén a pénzintézet levonva a hátralevő részleteket a részletív bevonásával egyidejűleg kifizette a pénzt. A részletüzlet hazai virágzásának korszaka az 1890-es évektől az I. világháború kitöréséig terjedő időszak, amikor a legtöbb nyereménypapír volt forgalomban. Néhány nagyobb pénzintézet mellett számos kisebb bankház is felvette üzletágai közé a részletüzletet. 6 2 A gyűjtemény a Mercur Váltóüzlet Rt., a Fleissig Sándor Bank és Váltóüzlete, valamint a Beifeld József Bank- és Váltóháza által kiadott részletívekből őriz néhány szép példányt. Az értékpapírok kezelésével kapcsolatos, némelykor értékpapírként funkcionáló okmányok voltak a letéti jegyek. A manapság divatos letéti jegyekhez - amelyek bizonyos időtartamú pénzletétek fejében kamatköveteléseket tartalmaznak - nincs közük, mert a letétüzlet más formáit jelentették. Letéti jegyet kaptak a részvényesek például akkor, amikor a társasági közgyűlés előtt az iparigazgatóságnál letétbe helyezték részvényeiket részvényesi jogaik igazolására. Az is előfordult, hogy valaki őrzés és kezelés végett, őrzési díj ellenében vagy anélkül átadta értékpapírjait egy pénzintézetnek vagy a kibocsátó intézetnek. A kibocsátó intézetnél letétbe helyezett értékpapírok ellenében a tulajdonos szelvényekkel ellátott letéti jegyet is kaphatott, ami által tovább gyakorolhatta az értékpapírjai alapján őt megillető jogokat. Letéti jegyet adtak ki akkor is, amikor valamely részvénytársaság bevonta a részvényeit és csak egy későbbi időpontban, a letéti jegy ellenében adta ki az újakat. Ilyen típusú letéti jegyek keletkeztek például akkor, amikor a pengő az 1920-as évek közepén, a pengő bevezetése előtt bevonták a korona névértékű részvényeket. A különféle szolgáltatásokkal kapcsolatos letéti jegyeknek a fönt ismertetett válfajaiból őriz néhány példányt a gyűjtemény. Ezek közül a Mocsolád-Táb-Siófok Helyi Érdekű Vasút Rt. öt részvény átvételéről és kezeléséről kiállított letéti igazolványát említjük meg, mert ezt ellátták szelvényekkel, s így tulajdonosuk számára a részvények funkcióit gyakorolta tovább. Pallós Lajos Jegyzetek 1 Az Elnöki Tanács 1982. évi 28. számú törvényerejű rendelete alapján a kötvények, az 1986. évi 34. számú törvényerejű rendelet alapján a részvények kibocsátására kerülhetett sor. 2 Az elnevezés az 1970-es évek közepére alakult ki véglegesen. Ehhez: Nimmergut, Jörg: Historische Wertpapiere. Augsburg 1991. 11. p. A hazai szakirodalomban az 1980-as évek végén honosodott meg az elnevezés: Mátray Kálmán: Értékes-e a történelmi értékpapír. Befektetés 1 (1988/4.) 39-45. p. 3 A történeti értékpapírok kutatása Németországban folyik legerőteljesebben. A folyamatosan bővülő szakirodalomból itt csak egy könyvre utalok, amely alapvető je312
