Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban
lesztő húzásokon. A sorsjegykölcsönök azonban csak az első kisorsolásig vettek részt a törlesztési és nyereménysorsoláson egyaránt, vagyis összesen két sorsoláson húzták ki őket. A törlesztés ellenében magát a sorsjegyet vonták be, a nyeremény ellenében pedig a nyereményszelvényt. A nyereménypapírok története a 17. század végére nyúlik vissza, amikor Angliában III. Vilmos több alkalommal segített az államkincstáron nyereménykölcsönök kibocsátásával. 5 5 Magyarországon a 19. század közepén a német és osztrák előzmények után megjelenő magyar főúri kibocsátások révén terjedt el. A hazai arisztokrácia első nyereménykölcsöneit külföldön bocsátották ki és helyezték el, mint Esterházy Pál hercegét 1836-ban Frankfurtban, ezért nem számítottak magyar kibocsátásoknak. 5 6 Az első magyar nyereménykölcsön a Keglevich Gábor gróf által kibocsátott kölcsön volt, jóllehet a magyar közönség a 19. század eleji osztrák császári kibocsátásokkal már megismerhette ezt az értékpapírtípust. Az 1847-ben Pesten kibocsátott Keglevich-féle, és az 1859-ben Budán megjelent ún. Budavári sorsjegy nyereménypapírjait még nem nyeremény- vagy sorsjegykölcsönnek hívták, hanem kötelezvénynek, ami utalt arra, hogy azok mely pénzintézetnél elhelyezett főkötelezvény alapján kibocsátott részkötelezvények voltak. 5 7 Az első budapesti tőzsdére bevezetett nyereménypapír az 1870-es állami nyereménykölcsön volt, amelyet a Duna szabályozásával kapcsolatos költségek fedezésére bocsátottak ki, de azután hosszú ideig nem került sor állami nyereménykölcsön kibocsátására. A korábban említett két kamatozó nyereménykötvény után az 1950-es években hat sorozatban jegyzésre került békekölcsönök jelentették ennek az értékpapírnak az utolsó etapját az állam részéről. A pénzintézetek sem folyamodtak gyakran kölcsönhöz nyereménypapírokban. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület és a Magyar Jelzáloghitelbank egyidejűleg és egymással versengve 1906-ban bocsátott ki nyereménykölcsönt. Az utóbbi pénzintézet - mint föntebb tárgyaltuk - a korábbi kamatozó nyereménykötvényeit konvertálta nyereménykölcsönné. A kilátásba helyezett főnyereményekkel egymást licitálták túl a két pénzintézet papírjai, de az első nekibuzdulás után a közönség lelkesedése lelohadt, s a papírok jó része eladatlan maradt. 5 8 A jótékony célok érdekében engedélyezett sorsjegykölcsönök hazai története a dualizmus korára esett. Az 1880-as években bocsátották ki a Magyar Vöröskereszt, az Egyházi Műemléki Alap és az elemi csapások károsultjainak megsegítésére alakult JószívEgyesület sorsjegykölcsöneit. Ezenkívül még két alkalommal került a közönséghez sorsjegykölcsön. 1904-ben a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbeteg Szanatórium Egyesületének ún. Erzsébet Szanatórium sorsjegyei és 1917-ben ismét a Magyar Vöröskereszt papírjai. Az olcsó értékpapírokat széles körben vásárolták. A gyűjteménybe a magyar nyereménypapírok nagy része bekerült. A külföldön kibocsátott reformkori főúri nyereménykölcsönök közül Esterházy Kázmér 1847-ben Bécsben megjelent nyereménykölcsönének egy ún. részkötvényével rendelkezünk. Az itthon piacra került nyeremény-, illetve sorsjegykölcsönök valamennyi kibocsátását őrizzük, kivéve a két legkorábbit, a Keglevich-féle és a Budavári sorsjegy papírjait. A nyereménypapírokkal, vagyis a kamatozó nyereménykötvénnyel és a nyereményés sorsjegykölcsönnel kapcsolatos, speciális követeléseket magukban foglaló okmányok voltak az igérvényjegyek és a részletívek. Az ígérvényjegy lehetővé tette, hogy valaki részt vehessen a nyereménypapírok sorsjátékában, valamely papír birtoklása nélkül. 5 9 Azt tartalmazta, hogy az árusító pénzintézet egy pontosan megnevezett, sorszámokkal azonosított nyereménypapírt az okmányban kikötött áron köteles a vevőnek átadni, ha az illető nyereménypapírt nyereménnyel kisorsolták. Ellenkező esetben a játékos elvesztette a pénzét. Az ígérvényjegy ára kb. 5-10 százaléka volt a megjátszandó értékpapír névértékének. 6 0 Az ígér311
