Folia historica 17

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.

kitevő katonai fegyver- és gránátgyártással együtt - 23,7 millió pengő volt, s ebből az adott évben 21 milliót ha nehezen is, de értékesítettek. A mara­dék 2,7 millió értékű félkész- és részben készáru a készleteket szaporította. Úgy tűnik, hogy a forgalom, az említett 10 millió békebeli pengő­bevétel nem az eladási lehetőségeken, hanem a nyers- és segédanyagok megszerezhetőségén, a munkásviszonyokon és a szerszámgépek minősé­gén múli. Meghatározó tényező, hogy a FFG az egyes gyártás helyett a so­rozatgyártásra tér át. Kivételt csak a saját szükséglet fedezésénél kívánnak tenni, ugyanis „A költséges faminták, készülékek, idomszerek, mely utób­biak a szabatos és csekély megszakításokkal folyó gyártás lehetővé tételét célozzák, csak szériagyártásnál fizetődnek ki." 98 2 Budapest felszabadítását követő helyreállítási munkálatokat is figye­lembe véve a rendelkezésre álló géppark - a kívülről történő alkatrész-be­szerzések ellenére - a mutatkozó szükségleteket kielégíteni nem tudja, mert a gyártási volument a nyersanyagviszonyok határozzák meg. Elkerül­hetetlen volt azonban, hogy a várható verseny kiéleződése előtt az elveszett precíziós gépeket pótolják és az üzem felkészültségét kellő színvonalra emeljék. Kínálkozó lehetőséget jelentett a gyár számára, hogy a moder­nebb követelményeket kielégítő gépeket házilag állítsa elő. „Aggályos csu­pán az, hogy a megmaradt régebbi építésű, nem egészen korszerű és többé­kevésbé lehasznált gépek pontossága elegendő lesz-e ahhoz, hogy az új gépek azt a precizitást elnyerhessék, amelyre a mai felfokozott igények mellett szükség van." 98 3 A régi gyártási ágak átállítása és az új gyártási ágak folyamatba tétele igényelte a központi műszaki vezetés életrehívását is. Szeptember végén a vállalatnak 1433 munkása volt. Ebből 179 dol­gozott akkordban és 1254 órabérben. A Soroksári úton és Törökbálinton akkord nem létezett. Október 1-én a munkáslétszám 1520-ra emelkedett. Kőbányára 577, a Soroksári útra 886, míg Törökbálintra 57 munkás jutott. Ezek közül 278 munkás, az összmunkásság 18%-a dolgozott akkordban, míg 82%, azaz 1242 munkás órabérben. Jellemző, hogy a 278 akkordmun­kás közül 271 a kőbányai telep zománcművére esett. Az üzemvezetőség és az üzemi bizottság az akkordmunka kiterjesztésére törekedett, mert „... mindaddig, amíg ez meg nem történik, komoly gyártásról nem beszélhe­tünk, mert nem lehet figyelembe vehető termelés akkor, amikor a bérek és a teljesítmény között semmiféle függvényi kapcsolat nincs." 98 4 Indokolatlanul felduzzadt a tisztviselők száma. Minden 5 munkásra egy tisztviselő jutott, míg 1938-ban 16 volt az egyhez. A konkrét számok még jobban tükrözik az arányokat. 1938-ban a munkáslétszám 5967 volt, erre 361 tisztviselő esett, vagyis a tisztviselők a munkásoknak mindössze 6,3%-át tették ki. 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom