Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
kitevő katonai fegyver- és gránátgyártással együtt - 23,7 millió pengő volt, s ebből az adott évben 21 milliót ha nehezen is, de értékesítettek. A maradék 2,7 millió értékű félkész- és részben készáru a készleteket szaporította. Úgy tűnik, hogy a forgalom, az említett 10 millió békebeli pengőbevétel nem az eladási lehetőségeken, hanem a nyers- és segédanyagok megszerezhetőségén, a munkásviszonyokon és a szerszámgépek minőségén múli. Meghatározó tényező, hogy a FFG az egyes gyártás helyett a sorozatgyártásra tér át. Kivételt csak a saját szükséglet fedezésénél kívánnak tenni, ugyanis „A költséges faminták, készülékek, idomszerek, mely utóbbiak a szabatos és csekély megszakításokkal folyó gyártás lehetővé tételét célozzák, csak szériagyártásnál fizetődnek ki." 98 2 Budapest felszabadítását követő helyreállítási munkálatokat is figyelembe véve a rendelkezésre álló géppark - a kívülről történő alkatrész-beszerzések ellenére - a mutatkozó szükségleteket kielégíteni nem tudja, mert a gyártási volument a nyersanyagviszonyok határozzák meg. Elkerülhetetlen volt azonban, hogy a várható verseny kiéleződése előtt az elveszett precíziós gépeket pótolják és az üzem felkészültségét kellő színvonalra emeljék. Kínálkozó lehetőséget jelentett a gyár számára, hogy a modernebb követelményeket kielégítő gépeket házilag állítsa elő. „Aggályos csupán az, hogy a megmaradt régebbi építésű, nem egészen korszerű és többékevésbé lehasznált gépek pontossága elegendő lesz-e ahhoz, hogy az új gépek azt a precizitást elnyerhessék, amelyre a mai felfokozott igények mellett szükség van." 98 3 A régi gyártási ágak átállítása és az új gyártási ágak folyamatba tétele igényelte a központi műszaki vezetés életrehívását is. Szeptember végén a vállalatnak 1433 munkása volt. Ebből 179 dolgozott akkordban és 1254 órabérben. A Soroksári úton és Törökbálinton akkord nem létezett. Október 1-én a munkáslétszám 1520-ra emelkedett. Kőbányára 577, a Soroksári útra 886, míg Törökbálintra 57 munkás jutott. Ezek közül 278 munkás, az összmunkásság 18%-a dolgozott akkordban, míg 82%, azaz 1242 munkás órabérben. Jellemző, hogy a 278 akkordmunkás közül 271 a kőbányai telep zománcművére esett. Az üzemvezetőség és az üzemi bizottság az akkordmunka kiterjesztésére törekedett, mert „... mindaddig, amíg ez meg nem történik, komoly gyártásról nem beszélhetünk, mert nem lehet figyelembe vehető termelés akkor, amikor a bérek és a teljesítmény között semmiféle függvényi kapcsolat nincs." 98 4 Indokolatlanul felduzzadt a tisztviselők száma. Minden 5 munkásra egy tisztviselő jutott, míg 1938-ban 16 volt az egyhez. A konkrét számok még jobban tükrözik az arányokat. 1938-ban a munkáslétszám 5967 volt, erre 361 tisztviselő esett, vagyis a tisztviselők a munkásoknak mindössze 6,3%-át tették ki. 123
