Folia historica 17
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IX-X.
A gyár életében már 1945-ben központi kérdés volt a rezsi csökkentése. A szakemberek úgy nyilatkoztak, hogy a túlélés nem minden. Véleményük szerint a valóság rossz értelmezését jelentené az a felfogás, hogy a „.. .gyár ha csökkent készletekkel, megmaradt épületekkel és kevesebb gépi berendezéssel, de mégis megvan." 98 5 A Fegyvergyár ugyanis a háború után nem a régi gyár megkisebbedett méretekben, hanem egy új konstrukciójú üzem, amely elektromos meghajtású, jórészt automata gépek helyett elavult gépekkel folytatja a termelést. Tthái kevés bérrel dolgozó, modern gépek helyett nagy bért igénylő, régi gépekkel kell a gyártást fenntartani. A szíjhajtásos termelésnél gyakori a szíjhajtások üres járata, s így az erőfelhasználás 30-40%-a is kárbavész. A jelentés a központi műszaki igazgatás teljes hiányát állapította meg. Megítélésük szerint egy egyetemes műszaki szellem helyes bér- és rezsi gazdálkodással nemcsak a vállalat versenyképességét biztosítaná, hanem az üzem szakszerű, céltudatos felépítésével évtizedekre eldönthetné a gyár sorsát. „Az a dominens műszaki vezetés, mely Dammangban inkarnálódotí és amely annakidején elnyomott minden más szempontot, még a gazdasági szempontot is, ma örvendetesen hiányzik, de viszont nem lehet kívánatos, hogy ez a döntő műszaki igazgatás dialektikus lendülettel az ellenkező végletbe csapjon át: a műszaki igazgatás teljes negációjába." 98 6 A kiegészítő bizalmas jelentés egyértelműen kimondja, hogy a központi műszaki vezetés ügyköre nincs ellátva, és a Soroksári úti telepen a helyreállítási munkák irányában nem érvényesül a maximális igyekezet. 98 7 1945 novemberére a tisztviselői létszám indokolatlanul tovább duzzadt. Nem annyira a műszaki osztály 124 havidíjasáról van szó, mert ebben a létszámban 53 művezető is benne van. A központi kereskedelmi osztálynál a 193-as létszámot megengedhetetlennek tartják elsősorban a kereskedelmi tevékenység alacsony szintje miatt. A mondottak ellenére a kereskedelem kibontakozóban volt, aminek egyik megnyilvánulása a colombói lámpa, svájci kád és a stockholmi vízóra üzlet is. Novembei 19-én csalódást jelentett, hogy az angol gazdasági és fizetési forgalomra megállapodást még nem kötöttek, így a kivitelhez a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélye vált szükségessé. A gyár közölte a nehézségeket a colombói céggel, de jelezték, hogy a megrendelés legyártását megkezdték. Ugyancsak a Szövetség hozzájárulása kellett a svájci kádszállításhoz és a Bulgáriának szánt petróleumlámpák teljesítéséhez. 98 8 1945-ben a Fegyvergyár is tagja volt még a Zománcedény Értékesítő Kft-nek, A kartellhez tartozott a budafoki Zománcedény-, Fémáru és Elektromos rt., Fuchs és Schlichter Zománc-, Fém és Bádogárugyár rt., Weiss Manfréd Acél- és Fémművek rt., a Füleki Iparművek rt. és a Princz Tfestvérek Vasöntöde és Gépgyár rt. Szatmárnémetiből Június 28-án ki124
