Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

ilyen szálak kötötték Eötvös Józsefhez is, akinek családjával Gizella lánya révén családi szálak is szövődtek később. Az 1850-es években is már rendszeresen érintkezett Deák Ferenccel, felkeresve őt Kehidán, majd Pusztaszentlászlón. Horvát Boldizsár sógora, Szabó Samu Zalaegerszegen működő ügyvéd, Deák Ferencnek jogi tanácsadója volt, s bizalmas embere, Deák és Horvát kapcsolatai az ő személye által is erősödtek. Politizálásaikról, s Deáknak már az 50-es években is vallott nézeteiről a jogfolytonosságról és az 1848-as alapról Kónyi Manóhoz írott levelében is megemlékezik Horvát. „.. . a nyári hónapokban rendesen egyszer meglátogattam az öreg urat, kezdetben Kehidán, később pedig Puszta-Szt-Lászlón, ahol sógoránál, Oszterhuebernél tartózkodott. A ház rendesen vendégekkel volt tele. Deák Ferenc ilyenkor nem politizált, a beszélgetés gazdasági dolgokról és napi eseményekről volt, .. . Csak szűkebb, bizalmas körben, ... csak azok jelenlétében, kiket éjjelre is ott marasztott szellőztette a jövő esélyeit. Kiindulópontja mindig 1848 volt, ... Nagyon tévednek tehát azok, kik azt vélik, mintha Deák Ferenc eszméje, hogy a jogfolytonosság az 1848-diki alap visszaállítását követeli, csak 1861diki országgyűlés alatt keletkezett volna; mi a kik oly szerencsések voltunk, bizalmas nyilatkozatainak az ötvenes években tanúi lenni bizonyíthatjuk, hogy Deák Ferencnek már akkor az volt a nézete, és soha nem hallottuk.. . hogy az alkotmány visszaállítását az 1847-diki alapon is hajlandó lett volna törvényesnek elismerni."

5 A szabadságharc leverését követő, az ún. új abszolutizmus időszakában Deák példája nyomán a passzív ellenállás politikáját követi a liberális köznemesség. Szemben- és ellenállás jellemzi a réteget a Habsburgok németesítő és centralizáló, önmagában is ellentmondásos politikájával. 1848-49 nemzeti önrendelkezést kimondó vívmányait semmibe vevő politika ez, ugyanakkor a polgárosodásnak utat nyitó, a feudalizmust felszámoló jobbágyfelszabadítást az 1853-as úrbéri pátenssel megerősítve és módosítva elismeri. A gazdasági fejlődést, haladást segítő rendelkezései negatív társadalmi fogadtatásba ütköztek, mivel mint idegen elnyomó rendszer nyújtotta azokat. A reformkor, a forradalom és a szabadságharc politikai és társadalmi vezető erejét képező liberális köznemesség megtagadott minden együttműködést a rendszerrel; nem vállalt hivatalt. De a passzív ellenállás politikáját választók táborának számszerű és e politika vállalásának időbeli határvonalait éppen az a gazdasági, társadalmi fejlődés határolta be, amely jobbágyainak és földjének elvesztését, a közteherviselés bevezetését jelentette a köznemesség számára. A folyamat révén a passzív ellenállás anyagi bázisa csökkent, a 60-as években a passzivitás feladásához vezetett. Deák és párthívei ekkor léptek az aktív poli80