Folia historica 15

Körmöczi Katalin: Horvát Boldizsár íróasztala és az osztrák—magyar kiegyezés (Történeti — múzeológiai adalékok a kiegyezési törvények megalkotásához)

tika porondjára, s 1848 elvein és törvényeinek alapján állva egyre lehetségesebbnek sőt szükségesebbnek látták a bécsi udvarral való kiegyenlítődést. A konzervatív arisztokrácia az 50-es években több memorandumban kifejtve elfogadott volna egy 1847-es alapon álló kiegyezést. Deák és a liberális köznemesi tábor ettől elzárkózott, s velük együtt Horvát Boldizsár is. De Horvát Boldizsár polgári szellemisége, polgári mivolta más látásmódot, más megközelítést diktált a számára; a nemzeti önrendelkezés, önállóság 1848-as elvét meg nem tagadva, de a polgári fejlődésnek ésszerűen utat engedő politikát követte. Az 1861-es országgyűlést előkészítő esztergomi értekezletre Deák Ferenc nem ment el; Horvát Boldizsár olyan, a polgári fejlődés szempontjából alapvető kérdésekben hallatta ott a szavát, és ért el eredményt, mint az ősiség eltörlése és a magyar örökösödési rendszer kidolgozása.

6 Az 186l-es országgyűlés összehívására azok után került sor, hogy 1859-ben Bach rendszere válságba került, és megbukott a birodalom irányításának abszolutista, centralista elve. Az 1860-ban kiadott Októberi Diploma alkotmányos, de az 1848 előtti feudáliskori intézmények által való kormányzást vezetett be, és a kozervatív arisztokrácia térnyerését jelentette a magyar belpolitikában. A liberális magyar köznemesség 1848-as alapon állva nem fogadta el az Októberi Diplomát. „Az országban a hangulat a diplomának nem kedvez. Az 1848-diki összes törvényeknek ismét hatályba léptetése iránti óhaj mindinkább terjed, s ezen kívánság Deák Ferenc által is folyvást tápláltatik."

7 A Lajtán túl pedig a centralisták léptek ekkor előtérbe ismét, és nyomásukra Ferenc József kiadta a Februári Patens néven ismert legfőbb parancsot, amely parlamentet biztosított birodalmi szinten, de Magyarországot tartományi szintre süllyesztve kezelte. Az 186l-es országgyűlés idején még nem kristályosodott ki a magyar belpolitikában az az egységes, nagy tömegbázisú erő, amely egyértelműen a birodalom keleti és nyugati fele közötti kiegyezés irányába hatott volna. Az emigrációhoz fűzött remények ekkor még jelentős megosztó hatást tudtak gyakorolni a tömegekre is, de a képviselőházban fellépő Teleki László haladó radikális, demokratikus programja is megosztotta a zömmel 1848-as alapon álló képviselők táborát a társadalmi és nemzetiségi kérdés terén 1848-on is túllépő eszméivel. De a birodalom Lajtán túli területein sem tisztázódtak még az erőviszonyok; a centralista, dualista, abszolutista és a polgári alkotmányos törekvések küzdelme zajlott, miközben harc dúlt a német hegemónia megszerzéséért is a Habsburg-ház és Poroszország között. Az 1861-es országgyűlést parancsszóval oszlatták fel. 1865-ig újra katonai törvényszékek felállításával 81