Folia historica 15
Hermann Róbert: Kormánybiztosok Görgei táborában I. rész (Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd kormánybiztosi tevékenysége 1849. január 31—március 1.)
dással nyilatkozott az említett tárgyban", de a kormánytól megütődve látszott lenni. Ettől függetlenül több törzstiszt elégedetlenkedett, „hogy ezután a sereg lengyelekkel lész elárasztva, hogy a sereg hősies manoeuvrje után megszűnt egy sereg lenni.. ," 6 3 Többen felszólították Luzsénszkyt, kérje Kossuthot, hogy Görgeit nevezzék ki altábornaggyá, „ami ha rögtön megtörténne, kívánt eredményű volna". Február 15-én írt jelentéseiben Luzsénszky beszámolt még a közigazgatás helyreállítására és az élet normalizálására tett intézkedéseiről. Emellett kifejtette, véleménye szerint Sáros megyében az eddig történtekre nézve amnesztiát kell hirdetni, a jövőben viszont szigorral kell fellépni; „amnesztiámba azonban még sem foglalván sem Szirmay Istvánt, se Hedryt, de legkevésbé Péchy Imrét", tehát azokat, akik tevékeny részt vállaltak az ellenséges közigazgatásban. 6 4 Másnap Luzsénszky ismét kénytelen volt jelenteni Kossuthnak, hogy „a seregnél tegnap tapasztalt kedvetlenség ma is inkább nevekedett, mint csökkent, annyira, hogy többen már quietálásról beszélgettek. Görgei azonban, mint hitelesen tudom, a tiszteket erélyesen megfeddte, sőt, kijelentette, hogy irgalom nélkül agyonlöveti azt, ki ellenszegülni merészelne". A törzstisztek közül Aulich Lajos és Gáspár András ezredes nyilatkozata megnyugtatta Luzsénszkyt, Piller János ezredes viszont „nem egészen kedvem szerint nyilatkozott". 6 5 Luzsénszky február 12-i jelentése február 17-én érkezett Debrecenbe. Kossuth már aznap intézkedett a Luzsénszky által Debrecenbe küldött Sütő János biztos őrizet alatti Debrecenbe kísértetéséről. Sütő ugyanis útközben „elméjében megháborodott és Újvároson elmaradt". 6 6 A jelentéssel kapcsolatban másnap írt Luzsénszkynek is, mondván, hogy annak „Görgei tábornokra vonatkozó része így is, mint röviden írva volt, érdekkel bírt ugyan reám nézve, de még érdekesebbé válandott volna az, ha általánosság helyett részletes adatokat közlött volna Görgei táborának mikénti elhelyezéséről, s hadi működéseinek terveiről, mert bár meg vagyok győződve, hogy nevezett tábornok szívén hordva hazánk megmentésének szent ügyét, Dembinszky altábornagy úrral egyetértőleg működik, de efelett igen szükséges, hogy e működésnek az alsó táborrali összhangzásba hozatala miatt arról én is mindenkor értesíttessem". Bárczay Lászlóra nézve kijelentette, mivel az „Schliknek fölhívására törvénytelenül fogadta el megyei tiszti állását, sőt a jogbitorló osztrák sereget Kassára is követte, Szemere orsz. biztos úr nem követhetett irá/ nyában más eljárást". így Bárczayt bíróság elé kell állítani, ha tudja, ott bebizonyíthatja ártatlanságát, „mit ha tenni képes nem lenne, illő és méltányos, 39
