Folia historica 15

Hermann Róbert: Kormánybiztosok Görgei táborában I. rész (Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd kormánybiztosi tevékenysége 1849. január 31—március 1.)

menjünk Debrecenbe, mert ha Pest elveszne is, a hazát védeni meg nem szűnünk". A békeküldöttségről kijelenti, hogy az nem az ő műve. „Ez bolondság, mert sikere nem lesz, nem lehet, de épp ezért ártalom sem lesz belőle". Ez utóbbi megjegyzésből kitűnik, hogy Kossuth valószínűleg azért sem tudósította a hadsereget a követségről, mert túlságosan jelentéktelen apróságnak tartotta.

5 Az elnök e napról kelt egyéb megnyilatkozásai pedig egyértelműen amellett tanúskodnak, hogy továbbra is számolt a főváros előtti ütközettel, s azzal, hogy ez az ütközet vereséggel fog végződni.

6 A vereséget követő visszavonulás irányát illetően viszont egyértelműen arra épített, hogy „felső dunai hadseregeinknek Szolnok felé kellene vonulnia".

7 Másnap, január 3-án Kossuth értesítést kapott Pestről, hogy „Görgey tábornok több óra óta keresteti az ellenséget, hogy merre van — és nem találja sehol". Az elnök felháborodott hangon írja Csánynak, „ez oly borzasztó skandalum, mihez hasonlót nem mutat a história". A levélben Kossuth egyértelműen Görgeit teszi felelőssé a Dunántúl feladásáért, Perczel móri vereségéért (ekkor ugyanis már megkapta Perczel két, ilyen szellemben fogalmazott hadijelentését)

8, az OHB és az országgyűlés Debrecenbe távozásáért. Jóllehet, a Buda előtti első védvonalba való visszavonulásra ő maga adta ki az utasítást, s Perczel móri vereségére hivatkozva maga monda szükségesnek az említett szervek Debrecenbe menetelét. A levél további részében utasította Csányt, hogy Vetter vegye át a főparancsnokságot, a sereg pihenés nélkül üldözze az ellenséget, s hogy „haditörvényszék tartassák az egész eljárás felett". A levélből nyilvánvalóan kiderül, hogy Kossuth a móri csata kérdésében Perczel jelentéseinek hatása alá került, ill. hogy megírásakor még mit sem tudott a január 2-i pesti haditanács határozatairól.

9 Másnap, január 4-én Kisújszálláson már értesült a határozatokról, valószínűleg Csány leveléből. E napon hozzá intézett levelében kéri a főkormánybiztost, tudassa a vezérekkel, hogy ha az ütközet megvívásának módjáról van szó, „ez stratégiai dolog, de ha arról van szó, hogy a seregek egyesíttessenek vagy oszlattassanak, s minő politikai irányzat követtessék a táborozásban", eziránt továbbra is az OHB-é a határozat joga. Megparancsolja, hogy „ütközet nélkül Budapestet fel ne adják semmi esetre". Majd kifejti, hogy nem olyan ütközetre gondol, „hol a nemzet életre-halálra vívja az utolsó harcot", hanem olyanra, „mely legrosszabb esetben is a sereg ép visszavonulását fedezze". Kifejti, hogy az ellenség visszaverése „a hazát mentheti meg, vagy legalább a telet megnyerheti számunkra", s már tervet is ajánl: A sereg egyharmada támadja meg éjjel azt a falut, ahol az ellenség tanyázik és gyújtsa 27