Folia historica 15

Hermann Róbert: Kormánybiztosok Görgei táborában I. rész (Luzsénszky Pál és Ragályi Ferdinánd kormánybiztosi tevékenysége 1849. január 31—március 1.)

dolgozott terv alapján úgy határozott, hogy meg kell indítani a magyar főerők összpontosítását a Felső- és a Közép-Tiszánál. Ennek biztosítása érdekében a feldunai hadtest hajtson végre egy elterelő hadmozdulatot északnyugat felé, a Simunich által ostromolt Lipótvár felmentésére és Windisch-Grätz főerőinek elvonására. Az összpontosítás érdekében fel kell adni a fővárost.

2 Másnap, január 3-án Téténynél Görgei egyik dandára megütközött Ottinger előrenyomuló dandárával. Az ütközet jól indult, de Görgei közben azt a - később tévesnek bizonyult - hírt kapta, hogy a cs. kir. csapatok már átkeltek a Dunán. Ezért, attól tartva, hogy hadteste visszavonulási útját elvágják, visszavonta csapatait Pestre. Amikor a hír alaptalansága kiderült, már késő volt, mert a visszavonulást már nem lehetett meg nem történtté tenni. Ezen a napon és másnap Görgei hadtestének törzstisztjei tömegesen adták be lemondásukat. E tömeges leköszönés legfőbb oka az volt, hogy e tisztek többsége elveszítette bizalmát a katonai győzelem lehetőségében és az OHB-ban, s úgy vélte, a testület forradalmi térre lépett. A zavart és a bizalmatlanságot növelte, hogy Kossuth a hadsereget nem értesítette az országgyűlés követküldéséről, amely éppen abban a pillanatban történt, amikor Kossuth ütközetet parancsolt a hadseregnek a főváros előtt. A tisztikar leköszönése olyan méreteket öltött, hogy pl. a 10. Vilmos huszárezred tisztikarából minden törzstiszt eltávozott.

3 A feldunai hadtest dandárai január 4-én hagyták el a fővárost és indultak el Vác felé. A főváros kiürítését biztosítani hivatott Perczel-hadtest január 5-én vonult ki a fővárosból. Az utolsók között távozott a kiürítést irányító Csány László, aki betegsége miatt nem csatlakozott Görgei elvonuló hadtestéhez. Kossuth január 2-én, Szolnokon kapta meg Csány január 1-i levelét, amelyben a főkormánybiztos beszámolt a fővárosban uralkodó lehangoltságról és az országgyűlés Windisch-Grätzhez küldött követségének rossz hatásáról.

4 Kossuth — tőle szokatlan módon - barátságtalanul válaszolt Csánynak: „Lehangolásról beszélnek, különös! — ha lehangol valami, az örökös retiráda és csatavesztés hangolhatott, de a kormány székhelyének áttétele az, aminek emelnie kellene, mert ez azon határozásra mutat, hogy bizon még Budapest elvesztésével sem adjuk fel az országot, hanem reá támaszkodunk a magyarság törzsgyökeres vidékére". Az országgyűlés és az OHB Debrecenbe távozásának okairól szólva még elmondja: „.. . én azon lehangolt seregnek egy ütközetére a nemzet sorsát nem bízhatám, én Pest elvesztésével az országot nem adom fel, azért azt gondolom, eszélyesebb lépést nem tehetett a Diaeta, mint midőn azt mondá: 26