Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

korabeli felmérés, ha 1—3 személy lakott egy szobát, „kedvezőtlen", ha 4—5 ember, s „aggasztóan rossznak" csak akkor, ha 6 személynél több lakott egy szobát. Budapest iparosodása, közművesítése, urbanizálódása megkésettségé­vel majd mindent behozni törekvő lendületével a szó szoros értelmében kiter­melte a lakáshiányt. Pontosabban fogalmazva: mint ahogyan azt a múlt század végi építési konjuktúra is eredményezte, a kisebb és olcsóbb bérű lakások száma csökkent, holott a város lakosságának éppen az ilyen lakásokra igényt tartó rétege emelkedett a világvárossá fejlődő Budapesten a bevándorlások következtében. A tisztviselői, kispolgári, alkalmazotti és munkásrétegek lakásigényei maradtak kielégítetlenül, mint ahogyan az kitűnik a korabeli statisztikákból, felmérésekből is 3, de a mai modern várostörténeti és életmódtörténeti kutatá­sok eredményei is ezt igazolják 4. A XIX. század végén, a századforduló éveiben kialakult helyzet kon­zerválódott, illetve romlott a XX. század első két évtizedében; az I. világhá­ború évei, s azt bezáró békeszerződések Magyarországra s természetszerűen a magyar fővárosra nézve hátrányos hatásai következtében. A századforduló éveiben a hivatalos állami és a fővárosi közigazgatási szervek is kénytelenek voltak foglalkozni a súlyos szociális problémává növe­kedett fővárosi lakáshiánnyal. Mérnökök, közgazdászok, statisztikusok, orvo­sok kaptak megbízást hivatalból a helyzet felmérésére, javaslatok előkészíté­sére. A hivatalos álláspont mindvégig arról az alapról szemlélte a kérdést, hogy a lakásépítés a magántőke feladata, az állami, városi szervek csupán an­nak irányítására, támogatására hivatottak. A múlt században a hivatalos szer­vek ezen koordináló tevékenysége sem nyilvánult meg, erre mutatott rá a vá­rosi tanács szakavatott tisztviselője, amikor kimondta: „A jelenlegi lakásbajokat is a XIX. századnak azon általános nagy bűne idézte jórészt fel, hogy a főváros építési fejlődését és lakásügyét átenged­ték a magánérdekek zabolátlan uralmának." 5 A lakásépítő magánvállalkozások serkentése mellett 1908-ban, 1909-ben az állam is és a fővárosi tanács is — fenntartva ugyan azt a fenti elvet, hogy a lakástermelés a magántőke feladata — állami illetve városi lakásépítkezésbe kezdett. Az 1908. évi XXIX. tc. alapján — amely az ál­lami költségen történő munkáslakás-építkezéseket foglalta magában — épült fel Kispesten az ún. Wekerle állami munkáslakótelep, (6) s ekkor indult be az a fővárosi építkezés, amely az ügyet szorgalmazó és véghezvívő polgármester nevéhez kötődve a Bárczy-féle kislakásépítési akció néven ment át a köz­tudatba 7. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom