Folia historica 13

F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében

colásán is folytatódik. Mind a hosszú ujjak alsó redőzését, mind a bőségüket összefogó keskeny pántot eredetileg hasonló hímzés díszítette, ami az évszázadok folyamán erősen lekopott, csupán az utóbbi fonott keretelő szegélyei maradtak meg. Az ujjakat két — egyik keskenyebb, másik szélesebb — téglalapból szabták, amelyeket két 1—1 cm széles áttört, sakktáblamintás ezüstfonalból hurkolt csíkkal állítottak össze. Ez arra utal, hogy az inget eredetileg hasítékos ujjú ruhához szánták, mert csak abban érvényesülhet a díszítés. A mozgást hónaljban egy deltoid alakú betét segíti. Az elejét és a hátát 3- 3 trapéz alakú részből szabták, oldalt háromszög alakú betéttel bővítve. Ez, a magyar népviseletben is oly sokáig továbbélő ingforma a XV. század végén, XVI. század elején megtalálható mind az olasz, mind a német reneszánsz divatban. Gyakran ezüst-aranyfonalas vagy színes hímzés emeli ki az ingek elejének és hátának összeállítását is, főleg német területen. így pl. a Meister des Hausbuches néven ismert mester Szerelmespárt (1490—1500, Gotha Museum) ábrázoló képen a nőalaknál, Lucas Cranach Szent Katalin oltárán (1505, Drezda Staatliche Kunstsammlungen Gemäldegalerie) Kunigundánál, vagy Hans Holbein 1515-ben festett képén, Dorothea Kannengiesser-nél (Basel Kunstmuseum). Albrecht Dürer festményén Elsbeth Tucher (1499, Kassel Staatliche Kunstsammlungen, Gemäldegalerie) ingén a kivágást hurkolt, sakktáblamintás csík fogja össze. Egészen a mi ingünkhöz hasonlóan van megörökítve Jakob Meyer baseli polgármester Hans Holbein (1516, Basel Kunstmuseum) alkotásán és nem utolsósorban Mária bátyja V. Károly császár, Orley festményén (1519, Szépművészeti Múzeum). A XVI. század elejétől kezdve ugyanakkor német területen mind inkább elterjed egy másik típusú ing — széles lampasszal vagy hímzéssel kereteit négyszögű kivágással, amelyet főleg Lucas Cranach képein figyelhetünk meg. Itáliában ezzel a fajta megoldással nem találkozunk, ott tovább él kb. 1525-ig az ovális kivágású ing pl. II Sodorna: Részlet a Szent Benedek freskóról (1505, Monte Oliveto Maggiore kolostora), Ghirlandaio: Női arckép (1509, Firenze, Pitti), Sebastano del Piombo: Fornarina (1512, Firenze, Uffizi), Bernardo Luini: Mária eljegyzése (1525, Saronno, Zarándoktemplom). 1515 körül tűnik fel egy zárt, magas nyakú típus, ami 1525-től általánossá válik egész Európában. Pl. Francesco di Cristofano, Fiatal férfi az írópultnál (1522, Nyugat-Berlin Gemäldegalerie Staatliche Museen Preussische Kulturbesitz),Lucas Cranach David és Betszabé (1526. Nyugat-Berlin. Gemäldegalerie, Staatliche Museen Preussische Kulturbesitz). Magát Mária királynét is több festményen és érmen ilyen magas nyakú ingben ábrázolják.

5 8