Folia historica 13
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében
A ruha anyaga összhatásában zöld, mintázott selyemdamaszt, okkersárga láncfonallal és kékesebb zöld vetülékkel. Helyenként változó erősségben kifakult a színe, érdekes módon nem a funkciót követően pl. a hajtások teteje, hanem teljes szélességben, ami az eredetileg is eltérő színezék alkalmazására utal, tehát elképzelhető, hogy nem azonos időben készült anyagot használtak fel. Szövetszélesség 58 cm. Mintája rendkívül gazdag. A teljes szélességet kitölti két, gránátalmákkal gazdagított, nagy, hétszirmú, kettősívű rozetta, illetve a következő rapportban két fél között egy egész, amelyek így diagonálisan is rendezettek A rozetták közepén egy-egy levelekkel övezett töves gránátalma van, amelyből sugarasan 13 fantázia-virág - szegfű, tulipán, rózsa keveréke nő ki. A közöttük lévő mezőben zeg-zug vonalú, gránátalmás, virágos ág, felső csúcsaiban virágos gránátalmás tővel, amely liliomos koronájú leveles, virágos ággal kapcsolódik a rozetták felső csúcsaihoz. Az alsó végeken az ágak deltoid formában keresztezik egymást, alul és felül liliomos koronákkal, mely utóbbi tetején egy ananászos tő van. A távolkeleti eredetű gránátalma, amelyből az ananász is kifejlődött, valamint a kínai, perzsiai eredetű palmetta motívum, amely a rozetta elődje a XV. században került az európai szövőművészet mintakincsébe. A XV. században a gránátalmás közepű rozetta az olasz szövetek legkedveltebb és legjellemzőbb mintája lett. A korai szakaszban a rozetták majdnem kerekek, s indahálóként osztják be a felületet, vízszintes és diagonális sorokban rendezve. A század közepén már hétszirmú, kettős ívelésű, illetve szamárhátívekből összeállított a rozetta, s nem tapadnak össze, hanem közöttük keskeny mezők vannak, amelyeket vékony, gránátalmás ágak töltenek ki. A század második felében a középen lévő gránátalma nőni kezd, sugarasan kinövő virágokkal gazdagodik, formája gyakran közelít az ananászhoz, articsókához vagy mandulatobozhoz. A rozetták közötti egyre nagyobb mezőben zeg-zug vonalú gránátalmás, leveles, virágos ágak vannak. A század utolsó negyedében a minta aprólékossá válik, a rozetták közötti mezőket sűrűn kitöltik a levelek, virágok, amelyek török hatásra a század végére szegfűkkel, tulipánokkal, nárciszokkal gazdagodnak. A minta fejlődését, változását az egykorú festményeken kísérhetjük nyomon. Népszerűségüket a múzeumokban őrzött nagyszámú anyag bizonyítja. A mi damasztunkkal leginkább rokon minták a kölni Kunstgewerbemuseumban s a brüsseli Royaux du Cinquantenaire-ban találhatók, 6 de az Iparművészeti Múzeum textil osztálya is őrzi több hasonlót, köztük egy sötétebb zöld, igen közeli motívumú damaszt miseruha töredékét. 7 9
