Folia historica 13
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.
elektroacél gyártásának volumene sem, bár ez 1929 és 1936 között termelését megduplázta, s így elérte a 40 000 tonnát. Fejlődése csak önmagához viszonyítva jelentős. 64 6 Magyarország egyetlen vasérclelőhelye, a Gömöri Érchegységhez tartozó Rudabánya, amelyet a Rimamurányi Vasmű működtetett, a hazai szükségletnek csak 1/3-át tudta kielégíteni. Rontotta a helyzetet, hogy bár az alapanyag-termelésben a koncentráció feltételei felgyorsultak, „Ugyanakkor az ipar épp e szektorát uraló leghatalmasabb vállalatok tevékenységüket a feldolgozás szféráira is kiteijesztették." 64 7 A fentebb elmondottakból adódik, hogy Magyarország nyersanyagforrásai, belső tartalékai kevésnek bizonyultak, s így a behozatal kérdése állandóan napirenden maradt. A magyar katonai vezetés egyetlen megoldásnak a német orinetáció egyértelművé tételét tartotta annak ellenére, hogy Németország már 1939-ben több magyar vezető politikus tudomására hozta, hogy a szerszámgépek és nyersvas vonatkozásában ne számítsunk a Birodalomra. Az 1939 elején átnyújtott német memorandum pedig a szinte egyetlen exportcikkünket, az élelmiszert és általában a mezőgazdasági termékeket is Németország szolgálatába kívánta állítani, mondván: „A magyar mezőgazdaságnak a korábbinál erősebben a német piac szükségleteihez kell igazodnia." 64 8, de az ipar se álljon szembe a német érdekekkel. 1939-ben a magyar kormányrendeletek kedvező helyzetet teremtettek a német gazdasági nyomás fokozódásához és egyre inkább nőtt azoknak a tábora, akik úgy vélték, hogy Magyarország csak a német élettérben - Lebensraum - találhatja meg számítását. 1940 júniusában Németország már nem elvárt, hanem követelt. Igényeinek kielégítését a magyar gazdaságpolitikai vezetés" . . . a hadsereg készleteiből történő szállítások árán is" szükségesnek tartotta. 649 Ilyen körülmények között illuzórikusnak hatott, hogy Werth Henrik kéthónapi nyersanyagtartalékra kívánta az üzemeket kötelezni, bár ezt a megfelelő minisztériumok anyagi támogatása nélkül maga is elképzelhetetlennek tartotta. Werth Henrik nem vett tudomást a tényleges gazdasági helyzetről és a felszabadított területek élelmiszerigényéről, ami a németországi szállításokat is egyre inkább problematikussá tette. Ahogy nőtt a katonai vezetés és Teleki Pál között a szakadék, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a törvényes kormányzat a helyzetet áttekinteni nem tudja és megnyugtató megoldás sem kínálkozott abban a periódusban, amely 1940 közepéig tartott. „Erre az időre ugyanis már a fegyverkezési beruházásokat az eredeti előirányzatot is meghaladó mértékben teljesítették." 65 0 A hazai előállítású alapanyagok beszerzése is nehézségekbe ütközött. Jó példa erre a puskaágyazat előállításánál használatos diófapalló, amelynek 178"
