Folia historica 13
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből VI.
tartalékanyagát a hadügy a Slavoniai Magyar Faipari Rt., a Furnir és Lemezművek Rt., valamint a Bérgőz Fűrész és Anyagraktár budapesti telepein tároltatta. 65 1 Az említett cégek az 1936/1 .c. rendeletben meghatározott 265 P/km 3 egységárat nem fogadták el, hanem km 3-énként 35 P értékkülöna fentebb ismertetett okoknál fogva a különbözetet nem tudta realizálni. A Honvédelmi Minisztérium nem vette figyelembe az áremelésre irányuló törekvést, a gyártás felgyorsítását viszont erőltette a tervezett Románia elleni hadműveletek miatt. 1940. július 2-a után, amikor a mozgósítás ténnyé vált, a rendezetlen anyagi háttér ellenére a termelés csökkentése elképzelhetetlen volt. Valamelyest enyhült a helyzet augusztus 30-át követően, amikor a második bécsi döntéssel Észak-Erdélyt visszacsatolták, s az erőltetett fegyverkezés értelmét vesztette. 1940 első felére a Fegyvergyár részlegeinek kapacitása HM vonalon elérte a 100%-ot, ami a lőszer- és a fegyvergyártást illeti, és csak 1940 szeptemberétől vált jellemzővé, hogy bizonyos lőszerfajtákat visszafogott ütemben gyártanak, hogy a folyamatosságot biztosíthassák és egyben más, még gyártásra nem kerülő típusok előállítását megkezdhessék a Kincstár kívánságának megfelelően. 65 2 A 1936 M. puska gyártásának esetében is az üzem inkább kötbért fizetett a permanens termelés érdekében, mert ezzel remélte a szakmunkások kényszerelbocsátását megakadályozni. 65 3 A HM felé viszont hangoztatják, hogy ha a Danuviát jobban foglalkoztatják, mint a FFG-et, a megrendeléseket átcsoportosítják, s hamarosan 2000 munkástól is meg kell válniuk. 1940 közepére a dekonjunktúra már éreztette hatását. Az ipar területéről 17 000 embert tettek az utcára, de ezeknek száma - állapították meg az ipartestületek — el fogja érni a 60 000-et. 1940 júniusában Ruszkiczay— Rüdiger Imre altábornagy, anyagi csoportfőnök is kénytelen volt megállapítani: a Huba II. nem biztosít olyan foglalkoztatottságot, mint a Huba I. Kérte a minisztereket, hogy azok a saját területükön intézkedjenek, mert „ . . . a szociális és az általános nemzetgazdasági szemponton túlmenően honvédelmi szempontból sem lehet érdektelen, hogy az esetleges, bekövetkező háború esetén a hadianyag utánpótlását biztosító hadiüzemek begyakorolt munkásai régi munkahelyükön ismét kedvvel dolgozhassanak ... ne növeljék a proletárok elégedetlen és nemzeti szempontból meg nem bízhatók tömegét." 65 4 A katonai vezetés és a szinte áttekinthetetlenül összefonódott ipari-, és banktőke érdekellentéte 1940 közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált. AHM kevés megrendelést adott ki megfelelő pénzügyi alap hiányában, az ipar vi179"