Folia historica 13
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében
vége látszik ki. Tartásuk „állapotos", S vonalú, hátukat meggörbítik, pocakjukat előretolják. A szoknya deréktól redőkben bővül, de nem ráncolt, s a redők térdtől rendszerint lágy, festői hullámokban terülnek el a földön, hátul kis uszállyal. Sokszor két ruhát viselnek egymás fölött, ilyenkor a felső szoknyáját felemelik, de az inget az alsó ruha sem takarja el. Helyenként már néhány újdonságot is látunk, pl. a magas nyakú inget. Egy augsburgi kézirat (Augsburger Geschlechtertanz) 1 8 táncoló páráit ábrázoló képen szintén a mienkhez hasonló szabású ruhákat látunk. A derék kicsit magasabban van, az ujjak tölcséres kézelőjűek, sőt még a hasonló bő ingujj is kilátszik. Megegyezik a szoknya vonala is. Az 1520-as évektől kezdve a német reneszánsz divat tovább módosul, s ekkor alakul ki legáltalánosabban ismert formája. A derék a helyére kerül, a szoknya sűrű hajtásokba rakott, eltűnik az uszály, pl. Cranach. Sibylle von Cleve, (1526, Weimar, Kunstsammlungen), David és Betsabé, (1526, NyugatBerlin, Staatliche Museen, Preussische Kulturbesitz, Gemäldegalerie). Egy új négyszögű kivágás jelenik meg, esetleg felállított gallér-kereteléssel. A régi formák azonban még továbbélnak. így pl. a széles lampaszszövetes keretelés igen szép példája (még a minta is emlékeztet a miénkre) az 1526-ban készült Lucas Cranach Női arcképén látható (Leningrád, Ermitázs), vagy a ,Judit Holofernész fejével" c. alkotáson (1530, Bécs, Kunsthistorisches Museum). Az 1535 körül készült Szibilla, Emilia Szidónia szász hercegnők portréján (Bécs, Kunsthistorisches Muzeum) még a hölgyek ruhájának ujja is régimódi, a hosszú, szűk, tölcséres kézelőjű megoldást őrzi, bár az ujjak és a kézelő már egy kicsit bővebb, az utóbbi rövidebb is. A felsorolás korántsem teljes, de úgy tűnik, hogy a hercegnőket ábrázoló Lucas Cranach képen találhatjuk meg e típus utolsó megjelenési formáját. Az öltözék datálása A ruha szabása — a rövid, különszabott derék, széles lampasszal kereteit trapéz alakú kivágás, szűk, hosszú, tölcséres kézelőjű ujjak, bő, redőzött, de nem ráncolt uszályos szoknya — tehát a német reneszánsz divat kezdeti szakaszára jellemző. Hogy az időhatárokat pontosítani tudjuk, foglaljuk össze az eddigi megállapításokat: a ruha anyaga 1480-1500 körül az ing típusa a legkedveltebb 1490-1525 a ruha mélyen kivágva, hogy 15
