Folia historica 13

F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében

az ing kilátszódjon a derék külön szabva a derék csak kissé magasabban szűk ujjak tölcséres kézelővel kb. egymástól egészen távol levő, széles aranyszövetpánt a derékon csípőnél kerek redőzésű, de nem ráncolással bővülő szoknya hátul uszállyal 1514-1535 1490-től 1460-tól 1485-1525 1440-1535 1505-1525 A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a mi viseletünk 15141525 között készült, amennyiben az ismertetett festmények a divat keletkezésének és elmúltának reális időhatárait rögzítik. A festmények, rajzok ugyanis elsősorban a festő vagy a megrendelő ízlését tükrözik, ellentétben a kifejezetten a divat terjesztésére készült metszetekkel, kiadványokkal, amelyek gondos tanulmányozása esetén az legalább biztosan megállapítható, hogy egy-egy új forma mikor jelent meg. A ruha bábura állításának problémái is megoldódnak az egykorú ábrázolások, elsősorban a Weisskunig lapjainak figyelmesebb tanulmányozásakor. Ezek az „állapotos" S vonalú tartás eredményei. Az elálló hát a meggörbített váll- és derékrészen simul ki, ugyanúgy a széles kivágás is, és a kidüllesztett kerek hason szépen gördülnek a redők. De az is kiderül, hogy e tartás eredetét nem csupán szellemi okokban - a fiúörökös biztosítása miatt az anyaság tiszteletében — kell keresnünk, hanem az uszályos ruha súlyában is, amely hátrahúzta a testet, mert az előretolt has segíti az egyenletesebb súly elosztást. A ruha hosszú ujjait viszont minden bizonnyal felráncoltan viselték, amelyre az anyag töréshibái is utalnak. Egy részletre azonban nem találunk egészen pontos analógiát: az ovális inget ugyanis ovális kivágáshoz hordták, míg a trapéz alakú kivágást mell alatt összefűzték. Azt a feltételezést, hogy eredetileg a mi ruhánk is fűzött volt, nagy valószínűséggel el kell vetnünk, mert az egyébként eléggé megviselt ruhán semmi nyomát nem találjuk, márpedig a fűzésnek nem csak a lampaszpántot kellett volna megtörnie, de a derék oldalát is vízszintes irányban. A fűző nélküli megoldásra egy példát tudunk; a Szépművészeti Múzeumban őrzött Lucas Cranach képen egy szerelmes agg nőt láthatunk, de a témából adódóan elképzelhető, hogy csupán hanyag a ruházata. A mi ruhánk egyik legközelebbi analógiáján, a Weisskunig egyik lapján (Welcher massen er die flemisch sprach gelernt hat) ahol mind a kivágás, mind a derék, mind a szoknya igen hasonló, csupán az ujjak eltérőek, nem lehet megállapítani, 16