Folia historica 13
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében
1505 körül a német festők alkotásain is feltűnik a derékban elvágott ruha. így pl. Cranach „Zsoldos és a hölgy" c. fametszetén (1505, Drezda, Staatliche Kunstsammlungen, Kupferstich Kabinett) a nő ruhájának eleje két részből szabott, de a keretelő pánt a kivágás mentén ovális, s csak a mell fölött lévő, fűzött rész trapéz formájú — jól érzékeltetve az átmenetet az ovális és a trapéz alakú kivágás között. A tölcséres végű ujj hasítékos. A szoknya egyenletes harangformában bővül lefelé, elől kisebb, hátul hosszabb uszállyal omolva a földre. A már említett Szent Katalin oltár nőalakjain többféle divatos szabású ruhát figyelhetünk meg. Szent Borbála és Margit elvágott, kissé rövidebb dereka két egymáshoz közelfekvő, aranyszövettel kereteit ívelt elejerészből áll, melyet fűzés fog össze. A szűk ujjat felráncoltan viselik, végén hosszú tölcséres lampaszkézelővel. A szoknya deréktői lefelé kerek, de nem ráncolt redőkben bővül, hátul kis uszállyal. Tartásuk enyhén S vonalú — hátuk kerek, pocakjuk kidüllesztett, akárcsak az állapotos asszonyoké, de nem olyan erősen, mint a burgundi módinál. Cranach művei közül ez a két ruha áll talán a legközelebb a mi ruhánkhoz: azonos a tölcséres szűk ujj, a széles aranypánt és a szoknya, eltérő a fűzés, a keretelőpántok közelsége és az ing egyenes záródása. A középső oltárkép Szent Katalint ábrázoló nőalakja viszont már a német reneszánsz kifejlett formáját mutatja be nekünk. A keretelőpántok itt már távolabb vannak, a fűzés tágabb, az ing egyenes kivágását széles brokátpánt díszíti. A hasítékokban pedig kibugyognak a pántokkal leszorított ingujjak. E típus még ragyogóbb megfogalmazását láthatjuk egy ugyancsak Lucas Cranach képen, amely Katalin mecklenburgj hercegnőt ábrázolja (1514, Drezda, Staatliche Kunstsammlungen, Gemäldegalerie). Itt az S vonalú tartást már csak nyomokban fedezhetjük fel (még egy kicsit a has ki van düllesztve). A két széles, egymástól egészen távol fekvő lampaszpánt között enyhén ívelt a vízszintes hímzéssel díszített ing, amelyet vékony fűzés szorít le. A derék valamivel magasabban elhelyezett, a szoknya kemény, merev, hajtogatott redőkben ér le a földig, alul kerek, nyilvánvalóan hátul nincs már uszály. Az ujjak szűkek, végük tölcséres, a könyöknél lévő bugyor hasítékos. A Miksa császár életét bemutató Weisskunig c. mű 1515 körül készült fametszetei szintén széles tárházát mutatják be a kor divatjának, ezek közül néhány egészen közeli rokonságban van a mi ruhánkkal. 1 7 Általában kivágottak, sok a széles trapéz formájú kivágás is, mellnél fűzöttek, derekuk kissé magasabban van. Szűk, felráncolt vagy bugyros, hasítékos ujjak végén a tölcséres kézelő takaija a kézfejet, legfeljebb csak az ujjak 14
