Folia historica 13
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében
A ruha szabása Két részből szabott — derékból és szoknyából. A derék testre simul, eleje trapéz alakban nyitott, amelyben jól érvényesül az ing. Mély kivágását hátul és oldalt lampaszszegély kereteli. Elől, a szoknyánál csak két kis, pontatlanul, hányavetin elhelyezett lampaszcsík van. Ez arra utal, hogy övvel hordták, ami eltakarta ezt a kis hanyagságot. A derék a szokásosnál rövidebb, így a szoknya magasabban kezdődik. A szoknya bősége csípőnél ráncolás nélkül kerek, guruló redőket alkot, amelyek fellazulnak, s lágyan omlanak elöl kereken, hátul kis uszállyal a földre: Ujja szűk és hosszú, végén tölcséres lampaszkézelővel. A derék két keskeny elejerészből (hossza 36 cm) szabott, (az egyik a lampaszcsík alatt hiányos) és egy kerek ívben kivágott hátrészből (hossza 35 cm), amely három részből toldott. Az ujjak (hosszuk kívül 46 cm) felfelé szélesedő négyszög formájúak, felül aszimmetrikus lapos ívvel, melyhez hasonlót rekonstruáltak már egy XIV. századi férfizubbonynál és egy azonos korú női ruhánál 1 6 is. A körszelet alakú kézelő hossza 19 cm, s szintén toldott. A parabola alakú szegélypánt 7,5 cm széles, ugyancsak több darabból áll. A szervetlen toldások a mai szemlélő számára felvetik az átalakítás lehetőségét, de ez megtévesztő, mert az anyag drágasága miatt még a XVIII. században is gyakori egy nagyobb felület kis darabokból történő összeállítása. A szoknya egy teljes, 765 cm kerületű kör, négy szövetszélből illetve két kiegészítő körszeletből szabva, a derék számára egy 88 cm kerületű nyílással, amely úgy van elhelyezve, hogy a szoknya elől rövidebb (106 cm), hátul hoszszabb (123 cm) legyen. A derék zöld gyapjúposztóval bélelt, a lampasz durva lenvászonnal, illetve a kézelő alatt zöld selyemmel — ami arra utal, hogy kilátszott. A szoknya kemény redőit combig érő vastag nyersszínű gyapjúposztó támasztja alá, amely durva házivászonban folytatódik. A szoknyát alul kívülről is jól érvényesülő sötétzöld 1,5 cm széles zöld gyapjúszövettel szegélyezték, ami egyrészt megvédi a drága selymet a kopástól, másrészt kereteli a szoknyát. A ruhán a bábura öltöztetése alkalmával bizonyos „szabáshibák" jelentkeztek. Az ujjak kályhacsőszerűen lelógnak és az egész alakhoz viszonyítva tűi hosszúak, különösen a tölcsér alakú kézelő. A kivágás túl széles, lecsúszik a bábu válláról, a háta hátul kereken eláll. A derék eleje magasabban van, mint a háta, viszont a ruha súlya hátrahúzza az egész öltözéket. Elöl ugyanakkor a szoknya redői összeesnek, laposak. Éppen ezért meg kellett kísérelni a viszonylag pontos datálást, amely során a fenti „szabáshibák" titka is megoldódhat. 11
