Folia historica 13

Simon V. Péter: Özönvíz előtti lények a Nemzeti Múzeum régiséggyűjteményében (1848 tavasza és a Nemzeti Múzeum - néhány pecsétnyomó ürügyén)

A kormány gondoskodása és figyelme ellenére sem jutott el minden megőrzésre érdemes muzeális darab végső rendeltetési helyére. Ez érthető, hiszen az első független, felelős magyar minisztériumnak súlyos belpolitikai problémákkal és egyidejűleg jelentkező külső fenyegetettséggel kellett megküzdenie. A polgári átalakulás programjának megvalósulását kezdettől fogva társadalmi és politikai akadályok torlódása gátolja. Pénzváltási és ellátási nehézségek, Pest, Pozsony és Bécs szembenállása és taktikai küzdelmei, a kormányalakítás nehézségei és az áprilisi törvények megalkotását kísérő mozgalmak — a városokban zsidóellenes, a falvakban antifeudális éllel —, ugyancsak megsokasítják a kormányzat gondjait

1

9, melyeket a nyár folyamán a nemzetiségek lázadása és az ellenforradalom szolgálatába szegődött erők Szerbia és Horvátország felől fenyegető készülődése súlyosbított.

2

0 Nem csoda, ha a temérdek gond közepette egy-egy muzeális darabnak lába kel, kivált, ha az illető műtárgy értékét csak a politikai szarkazmus szavatolja, amint ez példának okáért Battyhyány Fülöp herceg önvédelmi célra felajánlott tűzfegyvereivel történt. A Jellaíií parancsnoksága alatt álló császári csapatok részéről várható támadás elhárítása céljából táborba szálló nemzetőrség királyi biztosa, Csány László július elején anyagi vagy természetbeni támogatás megadására szólította fel a támadásnak kitett terület első vonalába eső dunántúli megyék birtokos nemességét. Míg az illető törvényhatóságok belügyminiszteri rendeletre kimozdított nemzetőrsége, a késlekedő Sopron megye kivételével, tíz naptól három hónapig terjedő őrszolgálatot vállalt a Drávánál, addig a térség nagybirtokos nemessége minden alkalmat és ürügyet felhasznált arra, hogy kibújjék a példaadás erkölcsi kényszere alól.

2

1 így tett a nagy kiterjedésű Sopron és Vas megyei birtokok felett rendelkező Batthyány Fülöp herceg is, aki költségkímélés okán készpénzadomány helyett két ágyúval segítette meg a Drávához vonuló vasi nemzetőrezredet. A németújvári fegyvertár ékességeit Kari Jungelwirth százados, tüzérségi parancsnok vette át 1848. augusztus 5-én.

2

2 A rosszul felszerelt nemzetőri tüzérségnek nem kevés fejtörést okozhatott az 1759-es gyártmányú egyfontos csatakígyók felhasználásának módja, s ezért ezredparancsnokuk közbejöttével egyenesen Csány Lászlóhoz fordultak utasításért. A nagykanizsai főhadiszálláson tartózkodó kormánybiztos, aki különben higgadt vérmérsékletéről volt nevezetes, ezúttal epébe mártotta tollát: „Valamennyire azok az ágyúk ellenség előtt nem használhatók, mert műértők által az összeigazíttatási költségek, hogy haszonvehetővé válhassanak, legalább 500 pengő forintokra tétetnek, história és régiség tekintetéből oly annyira nevezetesek, hogy azok... 101"