Folia historica 13
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében
F. Dózsa Katalin Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében 1928-ban a mária-zelli búcsújáró kegyhely temploma a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy óriási művészeti és történelmi értékű öltözékpárt adott el 1 — egy aranyszállal szövött lampasz (ismertebb, de szakszerűtlen néven brokát) 2 férfiköpenyt és egy damaszt női ruhát a hozzájuk tartozó ingekkel együtt, melyek a hagyomány szerint I. (Nagy) Lajos (uraik: 1342-1382) és neje menyegzői öltözetei voltak. 1929-ben Höllrigl József 3, a múzeum tudományos munkatársa megállapította, hogy a viseletek a XVI. század elejéről származnak, s így nem I., hanem II. Lajos adományozhatta a kolostornak, hogy az akkori szokások szerint egyházi ornátust készítsenek belőlük. Később V. Ember Mária 4 foglalkozott részletesebben a viseletekkel, teljesebbé téve Höllrigl nagy vonalakban vázolt feltevését. Az időközben meglehetősen rossz állapotba került öltözékek közül elsőnek a női ruha korszerű restaurálására került sor 1980—84 között. A restaurálás menete lehetőséget nyújtott arra, hogy még tüzetesebben megvizsgáljuk a műtárgyat és megpróbáljuk készítésének idejét pontosan meghatározni. Az ing Vékony szálú, sűrű szövésű, vászonkötésű lenszövetből készült, régi szép nevén patyolatból. Földig ér, keskeny pánttal összefogott ovális kivágása mentén sűrű ráncolással bővül. Az apró, finom öltésekkel rögzített redőkön geometrikus, zeg-zug vonalú ezüstfonalas laposhímzés van, ami keskenyebb csíkban a hónaljtól ferdén beállított ujjak hasonlóan sűrű rán7