Folia historica 12

Rózsa György: Százéves a Történelmi Képcsarnok

Tudományos Akadémia épületébe szállították és néhány évig itt raktározták. Közben felépült a Szépművészeti Múzeum épülete és az Országos Képtár anyagát elszállították az Akadémia harmadik emeletéről. A megürülő helyiségeket kapta meg a Történelmi Képcsarnok. Harmadik kiállítása Felvinczi Takács Zoltán rendezésében 1907-ben nyílt meg. Festmények és szobrok mellett vitrinekben metszeteket állítottak ki, de az utóbbi csoportot, állagvédelmi okokból, váltakozó anyaggal tervezték, amint ezt a grafikai katalógus címlapján az I. szám is mutatja. Időközben változások történtek a vezetésben is: az igazságtalanul meghurcolt Pulszky Károlyt felmentették, utóda Kammerer Ernő történész, országgyűlési képviselő lett, először kormánybiztosi, majd igazgatói minőségben. Takács Zoltánt a keletázsiai múzeum megalakulása után Zichy István, a Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója követte. Az első világháború okozta kényszerű szünet után 1923-ban nyílt meg az Akadémián a gyűjtemény utolsó állandó kiállítása, szintén Felvinczi Takács Zoltán rendezésében. A valósághű portré- és eseményábrázolás feltételei a reneszánsz idején alakultak ki, így hiteles képes forrásanyag a XVI. század végétől található a Történelmi Képcsarnokban. Mivel a hitelesnek számító pecsétek és miniatúrák könyv- illetve levéltári tulajdonban voltak é$ állandó kiállításra nem voltak megszerezhetők, a magyar középkor századaira vonatkozóan későbbi ábrázolások is szerepeltek ezeken a kiállításokon. A ki nem állított metszetanyag a Szépművészeti Múzeumban nyert elhelyezést, amint itt dolgoztak a gyűjteményért felelős tudományos tisztviselők is. Ez a kettéosztottság ugyanúgy nem vált a kutatás előnyére, mint az anyag elnagyolt csoportosítása sem. Pulszky ugyanis a metszeteket kétfelé osztotta, "Magyar érdekű személyek" és "Magyar érdekű tárgyak" csoportjára. Az események ilyen módon vagy a bennük részt vevő személyek vagy színhelyük neve alatt voltak feltalálhatók. A Szépművészeti Múzeum szervezetébe való tartozásnak köszönhető, hogy a múzeum kiadványai sorában 1915-ben a Képcsarnok festménygyűjteményének állagjegyzéke megjelent. A gyűjtemény történetében a múzeumokról intézkedő 1934. évi VIII. tc. hozott döntő változást. A Képcsarnokot eddig is a Nemzeti Múzeum kihelyezett részlegének tekintették, így érthető, hogy most a törvény szervezetileg is a Múzeumhoz csatolta. A metszetek 1940-ig, a festmények a második világháború végéig a múzeumépületbe kerültek. A költözés következménye volt egyrészt, hogy véglegesen megszűnt az állandó, önálló kiállítás lehetősége. Másrészt helyhiány miatt le kellett mondani a szobrok gyűjtésé175