Folia historica 12
Héri Vera: Az 1885-ös Általános Kiállítás érmei
1 я 1,5 mm magas legyen. Ennek megfelelően készítsék a verőtövet. Kubacska Húgó,a Pénzverő igazgatójának érvelése szerint, ha az "érdemek" mindegyike verési eljárással kerül az éremre, akár keretben, akár köriratként, tetemesen megnövelné az előállítási költséget. A Pénzverőnek mindenképpen tudnia kellene a pontos darabszámot. A szükséges verőtövek mennyiségét 14-szeresére emelné, ha az "érdemeket" az éremre vernék, ennyi betétet kellene csinálni, és a betét nagyságának megfelelően 14 átfúrt verőtövet. 1 9 A Kiállítási Bizottmány részéről, Matlekovits 1884 októberében még természetesen nem mondhatta meg, hogy hány díjazott lesz, és milyen érdemekért jutalmazzák. Következő év elejére azonban kialakul a praktikus megoldás. A hátlapon egy babérkoszorú lesz, középtájon egy barokk kartus, a díjazott neve és lakcíme számára, alatta a nagyérmen az "Érdem jeléül" a kisebbiken a "Közreműködése jeléül" szöveg. 1885. V. 16-tól érkezik folyamatosan a verdébe az ideiglenes kiállítások díjazottainak névsora 2 1 (nyúl, baromfi, kertészet, szarvasmarha stb.) 1885. VII. 31-én a képzőművészeti kiállítás díjazottjainak névsora. 22 Elkészült 1886 márciusáig: — 4668 db nagyérem — 1141 db közreműködői érem — egyetlen darab ezüstből. Az érmek veretési költsége 13.844 Ft és 36 krajcár, ebből Schwartz tiszteletdíja a tervezésért és a modellek mintázásáért 960 Ft 50 kr. (Az ezüstpéldány a mai napig nem került elő.) 2 3 A hátlap rajza és modellje, Lötz és Schwartz munkája, mint említettem, eredetileg két babérkoszorúval kereteit, az "érdemeket" köriratban feltüntető, s nevek számára kartust ábrázoló megoldás lett volna. Ez a hátlap semmiben nem különbözött az évtizedek óta használt hátlapi megoldástól. A díjérmek hátlapján, legyen az iskola, sport vagy gazdaság, elmaradhatatlan babérkoszorú, amely kétségtelen igen régi szimbóluma a dicsőségnek, és azonnal érthetővé teszi az érem funkcióját. Az is bizonyos, hogy 4—5 cm-es felületen sok mindent elhelyezni nem lehet, ami az érem jellegét is kifejezi, a megdicsérendő erényt és a megdicsért személy nevét is feltünteti, s az érmészeknek is könnyebb volt az obligát babérkoszorú ábrázolása, semhogy új és ugyancsak kifejező ábrázolást alakítsanak ki a dicsőség ábrázolására. Lötz eredeti hátlapi, de előlapi rajzát nem sikerült fellelni. A KPLben az iratok között Lötz egyéb rajzai és vázlatai között sem szerepel. Lötz művészi életében ez a munka nem lehetett nagy fontosságú, mert életrajzírói sem foglalkoznak vele. A mester a XIX. század 80-as éveiben a hazai festészet 114
