Folia historica 12
Héri Vera: Az 1885-ös Általános Kiállítás érmei
koronázatlan királya, rengeteg megbízással ellátott művész. Bizonyos fokig érthetetlen, hogy Schwartz, aki maga is elismert éremművész volt, miért nem saját tervezésű éremmel pályázott. Az érmen látható antik viseletű női alak Tautenhayn vagy Scharff akármelyik érméről vagy Lötz akármelyik festményéről kerülhetett volna az érmekre. 1872-ben bocsájtotta kis első ízben a Bécsi Pénzverő Jospeh Tautenhayn által mintázott érmet, melyet a bécsi Iparművészeti Társaság évente adományozott. Előlapján Ferenc József portréja, hátlapján álló női alak, leplekbe tekerve, bal kezét, melyben ceruzát tart előre nyújtja, a másikkal egy emelvényre támaszkodik (2. kép). Körülötte a művészetek szimbólumai, fején babérkoszorú s a fátylát fújja a szél. Egyik lábát kis dobogón, vagy lépcsőn tartja, s a másikkal lép le. Lötz 1880-as években készített vázlatokat Múzsa c. képéhez 2 4 (MNG. Ltsz.: 1905-903. Bajkay Éva szíves közlése.) (3. kép.) Ülő női alak, balkezét hosszan kinyújtva valószínűleg koszorút tart, másik ke'zef egy mellett levő emelvényre támasztja, és valószínűleg lant van benne. Lábánál kis emelvény, szárnyai vannak. Lötz 1881-ben készített vázlatokat az Uj Városháza festményeihez. Az Ipar allegóriája antik viseletbe öltözött álló női alak, balkezét erőteljesen kinyújtva egy kalapácsot szorít a térdéhez, másik kezét egy hozzá simuló kisfiú vállára teszi. Egyik lába kis emelvényen, a másikkal egy fokkal lejjebb lép. Bal oldalán is egy gyerek ül (4. kép). A felsorolt alkotásoknak mindegyikén tehát antik viseletben levő nő van ábrázolva, kontraposztos helyzetben. Egyik lábával egy fokkal feljebb áll, mint a másikkal, még az ülő nő lába sem egyenes tartású, mert minden bizonnyal keresztbetett lábakkal ül. Ugyancsak mindegyikre jellemző az erőteljesen kinyújtott balkar, és a főalak körbe vétele, hol az iparművészet jelképeivel, hol az ülőalkalmatosság részeivel, hol gyerekekkel, a díjérmen pedig ágakkal. Jóllehet az 1885-ös díjérem technikai megvalósítása a lágy mintázás, a lapos szél, és a betűknek, mint díszítő elemeknek a fokozottabb kihasználásával közelít a modern francia iskolához. A kész érem azonban nem emelkedik ki a korszak magyar érmei közül. Lötz kirándulása az éremművészetbe nem hoz kiemelkedő alkotást, s a festészetében fellelhető bravúros megoldáл/sok közül itt egyet sem használt fel. A századvég magyar érmészetének változására megérett helyzetét jelzi, hogy néhány évvel később a Szegedi Főgimnázium jutalomérme és a Fiumei Iparkiállítás jutalomérme minimális változtatásokkal ugyanazt a nemtőt ábrázolják (5-6. kép). 115
