Folia historica 11

Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész

1935. július 25-én feljegyzés készült a Hitelbankban Petneházy állam­titkárral folytatott tárgyalásokról. E feljegyzésből kiderül, hogy a Hitelbank bejelentette hivatalosan is az egyesítési szándékot. Ez alkalommal Petneházy ajánlatot tett 3 millió pengő értékben pillanatgyújtó és 9 millió pengő értékű tüzérségi töltényhüvely rendelésre. Az utóbbit a Fegyvergyár még nem gyár­totta, így előbb meg kellett felelnie a követelményeknek. Ugyanakkor a HM nem tudott ígéretet tenni arra, hogy az évi 15 000 db-os megrendelést 1936-tól felemeli. 46 9 Egy nappal korábban a kamatkérdés volt napirenden. A HM-otKézay őrnagy, Náray százados és Justhy ezredes képviselte, míg a Hitelbank részéről Perényi ügyvezető igazgató, a Fegyvergyár képviseletében pedig Dammang volt jelen. Ezen a megbeszélésen a Kincstár kijelentette, hogy a fúzió és a táv­lati tervek ellenére a Fegyvergyámak fenn kell tartania háború esetére a gyár­tási lehetőségét, de ugyanakkor eleget kell tennie a békebeli megrendelések­nek is. Ismételten vállalkozott arra, hogy nagyobb megrendeléseket fognak kiadni, de kérte, hogy a 2,4 milliós fegyvergyári követelést kamatmentesítsék. Kellő megértés esetén hajlandók a 9 milliós tüzérségi lőszerszerződést meg­kötni. Jakab Oszkár államtitkár foglalkozott a Fegyvergyár igényével és meg­állapította, hogy a FÉG 3 124 881 P tőke- és 914 583 P kamatigénye jogos, tehát a tartozás összesen 4 039 464 pengő. A Fegyvergyár azonban 2 265 109 P kamattal többet követelt. Jakab felajánlotta,hogy amennyiben a módosítást a Fegyvergyár tudomásul veszi, azonnal átutal 1 600 000 P-t, és a visszamaradó 2 400 000 P-t 12 és egynegyed évi részletben törlesztené le? 7 0 1935. július 25-én a kamatkérdésben a tárgyalások folytatódtak, mi­vel a Fegyvergyár a HM álláspontját zsarolásnak tekintette. A megoldás kulcsa a Hitelbank kezében volt, amely hajlandónak mutatkozott engedményeket tenni új megrendelések elnyerése érdekében, de a Kincstár egyszeri szerződé­sét nem érezte rekompenzációnak a veszteséggel szemben, annál is inkább, mert az új lehetőségek is tőkeáldozatot és újabb befektetést igényeltek. A nagy nyilvánosság előtt a fúzióról továbbra is találgatások folytak. A Rima tárgyalását a Lámpagyárral úgy tekintették, hogy a 700 000 P értékű lámpagyári részvények vásárlási tervével a Rima "majorizálni" kívánja a Lámpagyárat. Ha nem így lenne, a Hitelbank kiegyenlítené a Lampart egy­milliós tartozását, ami az alaptőke kötelező felemelésével 2 millió új kiadást jelentene. Azonban a Hitelbankról ". . . nem tételezhető fel - írják hogy évi négy és félmillió pengős veszteséghez még ilyen nagy összeget olyan köny­nyedén hozzáragasztana." 47 1 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom