Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

csodálatos gazdagságú anyagot nyújtott neki, hanem gyarapította szakmai ismereteit is. A múzeum igazgatósága is méltányolta Pulszky elmélyült tudását, és nem egyszer kérte ki szakvéleményét — különösen a vésett drágakövek vételénél. Európa-szerte elismert szaktekintélye lett a drágaköveknek. Jellemző, hogy Louis Blanc, a híres kispolgári szocialista teoretikus és történetíró is felkéri őt: tekintse meg egyik honfitársa gyűjteményét, mert úgy tudja, hogy Londonban senki sem illetékesebb őnála. Egyébként a British Museumban nemcsak az anyag érdekelte, hanem a múzeum elrendezése is. Minden csodálata mellett nem tetsző véleményét sem hallgatta el. Amikor például a személye iránt mindig nagy szivélyességgel viselkedő múzeumi munkatársak előadás megtartására kérték fel, az intézmény fogyatékosságairól is említést tett. Sokoldalú tevékenységében odaadó támasza nagyműveltségű felesége, Walter Teréz, egy gazdag bécsi bankár-család szép és okos leánya, akit 1845-ben vett feleségül. Pulszkyné, aki csak később követte férjét az emigrációba, megíija "Aus dem Tagebuche einer ungarischen Dame (Egy magyar hölgy naplójából) című könyvét, majd férjével közösen a "White, Red, Black" (Fehér, vörös, fekete) című háromkötetes amerikai útleírását. A száműzetés évei Pulszky világnézeti fejlődésére alapvető befolyást gyakoroltak: az egykori nemesi reformerből itt lett a francia forradalmi eszméket befogadó radikális polgár. Eszmei fejlődésére nem csupán az angliai környezet, hanem olyan személyiségekkel való találkozásai is hatottak, mint a forradalmi demokrata Mazzini, vagy Herzen és a szocialisztikus áramlatok neves szószólói: a kispolgári-reformista Louis Blanc s az anarchizmus felé hajló Bakunyin. Habár olyan adatok eddig nem kerültek napvilágra, hogy személyes kapcsolata volt-e Marx-szal, vagy Engelsszel, de a marxizmus klasszikusainak a levelezésében szereplő egyes utalásai mindenesetre tanúskodnak róla, hogy figyelemmel kísérték Pulszky politikai tevékenységét. A szocialista eszméktől távol tartja magát, sőt kritikus szemmel nézi a Mazzini és Ledru-Rollin típusú, világnézetileg hozzá sokkal közelebb álló forradalmárok akcióit is. Kifogásolja szemléletük bizonyos fajta utópizmusát, az adott lehetőségekkel nem eléggé számoló doktrinér beállítottságát. A korabeli európai szabadságmozgalmak vezetői közül csupán Garibaldiért lelkesedik fenntartás nélkül, mert benne látja azt az igazi nemzeti politikust, a függetlenség és a társadalmi haladás ügyének azt a kimagasló harcosát, akiben szerencsésen egyesül az alapvető elvekhez való rendíthetetlen hűség a némelykor átmeneti engedményekre is kész helyes taktikai érzékkel. Gábor fia be is áll Garibaldi vörösingesei közé. 89