Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

Pulszkyban az emigráció éveiben - különösen a III. Napoleonnal kapcsolatos csalódás után - megerősödik egy reális felismerés, ami a kossuthi politikát jellemzi. Nevezetesen az, hogy a minden nemzetközi bonyodalomhoz túlzott várakozásokat fűző magyar emigráció figyelnrn kívül hagyja a valóságos európai erőviszonyokat és így illúziókra építi elképzeléseit. Pulszky csupán egyetlen reális lehetőséget lát: Deák Ferenc politikájának támogatását, azaz egy ésszerű, mindkét fél számára elfogadható kiegyezés előmozdítását. Hozzá hasonlóan vonja le az emigráció küzdelmeiből a tapasztalatokat Klapka György, Perczel Mór és az emigráció több más befolyásos tagja. Pulszky útja az 1860-as évek elején elválik ugyan Kossuthétól, de a "turini remetével" való szakítása után sem áll be soha a Kossuthot és az emigrációt denunciálók táborába. Ellenkezőleg: később, az 1867-es kiegyezés után nem egyszer védelmébe veszi Kossuthot tevékenységének forradalomellenes, konzervatív szemléletű bírálóival szemben, és nagyértékű memoárköteteiben is mindenütt a történelmünk egyik legnagyobb alakját megillető tisztelet és megbecsülés hangján szól róla. Az 1860-as évek közepén Pulszkyt egyre erőteljesebben foglalkoztatja a hazatérés gondolata. Ennek egyelőre egyetlen akadálya volt: hazafias büszkesége nem engedte meg, hogy a rá kimondott halálos ítélet eltörlése végett kegyelemért folyamodjék a királyhoz. Olaszországból figyeli az események alakulását, és családtagjait — akikre az ítélet nem vonatkozott — 1866ban hazaküldi látogatóba. Nem sokkal később azonban sorozatos családi tragédia következtében ő maga is hazautazik. Feleségének és egyik lányának súlyos betegsége (tífusz) miatt engedélyt kap a hazatérésre, de már csak a ravatalon láthatta viszont szeretteit. Ráadásul néhány hét múlva Gábor fiát is elveszítette. A hármas családi tragédia, a húsz együtt töltött év sok közös emléke fűzte össze feleségével. Ilyen sorscsapás után kellett újra kezdenie életét és beilleszkednie a kiegyezés korának Magyarországába. Röviddel hazajövetele után már 1867. április 24-én a szentesi követválasztó gyűlés Pulszkyt egyhangúlag országgyűlési képviselővé választja.

1 Majd két év múlva, 1869. március 16-án Szécsényben választják meg Szontagh Sámuellel szemben a magyar parlamentbe.

2 A politikai közszereplésnél számára mégis többet jelentett, amikor régi barátja, Eötvös József, Az Andrássykormány kultuszminisztere 1869. március 4-én kinevezi őt a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává. Megtalálva eredeti kinevezési okmányát a Pulszkyhagyatékban,

3 az alábbiakban annak teljes szövegét ide iktatjuk. 90