Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

zás folyik, Pulszky magatartása már nem ilyen egyértelmű. A nyugat-európai viszonyokat kitűnően ismerve, Kossuthéknál világosabban látja a centralistáktól propagált, parlamentarizmuson és központosításon alapuló államberendezés előnyeit. Realitás-érzéke azonban visszatartja attól, hogy Eötvösékhez csatlakozva, olyan időpontban forduljon szembe a vármegye-rendszerrel, amikor az úgyszólván a nemzeti függetlenség egyedüli biztosítéka a bécsi önkénnyel szemben. Politikai tevékenységének egyik rendkívül fontos területe az a német nyelvű politikai publicisztika, amellyel tekintélyes külföldi lapokban ismertette - a metternichi rendszert is bírálva — a magyar ellenzék politikai programját. Pulszky egyénisége, szellemi arculata jellegzetes módon egyesíti magában mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a liberális középnemességet a reformkor vezető osztályának szerepére képesítették. Ám osztozik e réteg nem egy hibájában és gyengeségében is. Leginkább a nemzetiségi kérdésre vonatkozó merev és elfogult álláspontja tanúskodik erről. Mindig szemben állt az erősödő nemzetiségi mozgalmakkal, amelyek 1848-ban és azt követően politikai és kulturális jogokért vívták harcaikat. Ez akkor is igaz, ha Bécs ezeket a mozgalmakat — mint ismeretes — a magyar reformtörekvések ellen igyekezett kijátszani. A szabadságharc alatt Pulszky elsősorban külpolitikai, diplomáciai téren tevékenykedett. Széles nemzetközi látóköre, nyelvismerete és nagy taktikai érzéke egyaránt erre a feladatkörre predesztinálták őt. Hazai szolgálatai után Kossuth kinevezi a magyar kormány angliai képviselőjévé. Hamarosan rá kell azonban jönnie a keserű igazságra, hogy az európai kormányok támogatására nem számíthat a magyar szabadságharc. A világosi katasztrófa után Pulszky életében az emigráció tizenhét esztendejének periódusa következett. Az első évtizedet — egy rövid amerikai utazást leszámítva — Angliában tölti, szorosan együttműködve Kosuthtal. Politikai tevékenysége mellett széles körű publicisztikai és tudományos munkásságot is folytat. Legkedvesebb tudományágának, a régészetnek a területén ezek az évek érlelik őt tehetséges dilettánsból értő szakemberré. Érdemes megemlíteni, hogy egyik főmunkatársa lett egy 1857-ben Philadelphiaban publikált tanulmánykötetnek, amelybe a kor legkiválóbb ethnológusai írtak. Pulszky a kiadványba az emberi fajokra és művészetükre vonatkozó ikonographikus kutatásokról szóló igen terjedelmes fejezetet írta. Eme dolgozatában már filológiailag kimutatható a British Museum gyűjteményeinek módszeres felhasználása. A világhírű londoni múzeum közel állt Pulszky múzeum-ideáljához. A British Museum nemcsak megtekinthető, 88