Folia historica 11
Temesváry Ferenc: Fejezetek a Magyar Fegyvergyár történetéből IV. rész
Athénben és Madridban működő kirendeltségük viszont a vállalathoz szervesen kapcsolódott, és forgalmuk ugrásszerűen emelkedő tendenciát mutatott. 1935-ben már növekedett a délafrikai, egyiptomi, ausztráliai és romániai piac befogadóképessége, de az egyik legfőbb bázisa mégis Magyarország maradt. Elgondolásaik szerint "... a gyártási volumen, amelyet itt nyerünk, organikus kihatással lesz az export felé irányuló gyártmányaink átalakulásaira, versenyképességünk további biztosítására." 46 2 A gyár e téren még csak a kezdeti lépéseket tette meg a válság után, hiszen a korábbi években kiharcolt piacait 1929-1933 között nagyrészt át kellett engednie és ugyanakkor érzékeny veszteségeket szenvedett el a különféle adásvételi tranzakciók következtében. Gazdasági helyzetét tovább rontotta, hogy amíg a pénzintézetek a mezőgazdasági kinnlévőségeikkel kapcsolatban a Kincstártól valamelyest kártalanítást nyertek, addig a mezőgazdasági gépgyárak gazdáknál jelentkező követeléseit nem vették figyelembe. 46 3 A hármas fúzió esetére a terveket Dammang műszaki igazgató állította össze. Véleménye szerint összevonásra a lámpagyári szürkeöntöde kivételével más nem ad módot. Az öntödét, mint erről már a korábbiakban említést tettünk, a Fegyvergyár-Lámpagyár kombináció esetére a Fegyvergyár telepére kívánta áthelyezni, bár felvetődött az is, hogy a fuzionált gyár a lámpagyári öntést a Hofherr telepén végeztesse el bérmunka alakjában. Ez utóbbi megoldás csak abban az esetben látszott kivitelezhetőnek, ha a Hofherr gyárral a jogi fúzió valóban létrejön 46 4 Ezeket a terveket a Hofherr igazgatósága ellenezte. Ugyanis az öntöde a kohónak, mintáknak, homoknak, öntödei anyagoknak és nem utolsósorban öntödei munkásoknak kérdése volt. A Lámpagyár öntödéjének felszerelését a társulásra kijelölt cég értéktelennek tartotta, s így azokat átvenni fúzió esetén sem lett volna hajlandó. 46 5 Ugyancsak nem fogadta el a gyár Dammang azon tervét sem, miszerint a Hofherr fémöntödéjét helyeznék át a Fegyvergyárba. Ez a munka mechanizmusát lelassítaná, és ugyanakkor nem nyernének vele alapterületet, mert a fémöntöde mindössze egy szoba nagyságú helyiséget foglal el, amelyben 7 ember oldja meg a feladatokat. ". . . nincs ezzel semmi különösebb elszámolás, vagy nehézség, de meg van az az előny, hogy ott van a telepen és nem kell Kispest és Soroksári út között jegyzékeket váltani 2—3 pengős apróság miatt." 4 6 A fúziótól vár eredmény részben személyi kérdések függvénye volt. Az alapkoncepció szerint a hármas egyesítés esetén az új gyárkomplexum kereskedelmi vezetése a Hoffherr kereskedelmi osztályára nehezednék, amely abban az időben figyelemreméltó eredményeket ért el a költségek apasztása, 170