Folia historica 11

Cennerné Wilhelmb Gizella: A Magyar Nemzeti Múzeum ősgalériái (A százéves Történelmi Képcsarnok gyűjteményeiből)

1 я ben élt családtagokig végigkísérhetjük a család történetét és sokrétű tevé­kenységét a bányaműveléstől, közhivataloktól, kereskedéstől a művészi tevé­kenységig. A portrék tekintettel a család középnemesi társadalmi állására már а XVII. században is félalakosak és a Felsőmagyarországhoz földrajzilag közel­álló lengyel provinciális portré stílusjegyeihez igazodnak. А XIX. században is ritka a portrék között a művésznévvel jelzett, 1 9 (12. kép) а XX. század elejé­ről Glatz Oszkár és egy Hegedűs László művel találkozunk. Az eddig vizsgált ősgalériák mindig egy család leszármazási viszonyai­ra épültek s a nevezett család története szempontjából fontos személyiségek portréit tartalmazták а XVI-XVII. századtól а XIX—XX. század fordulójáig. Már nem ilyen egységes szempontok szerinti az a kisebb gyűjtemény, amelyet özv. Palugyay Móricné Gerhard Margit ajándékozott a Történelmi Kép­csarnoknak. Házasságába az adományozó is és férje is magával vitte saját ősei öröklött képanyagát. A Palugyay ősök között XVIII. századi és а XIX. század első feléből származó darabok vannak, viszont az egyik XIX. századi nőági előd családjából egy XVIII. századi arckép került a gyűjteménybe. 2 0 A Palu­gyay-családi arcmások időben elmennek а XIX. század végéig. A zólyom­megyei Gerhard-család két XVII. századi festmény mellett (7. kép) elsősorban az adományozóhoz közelálló századvégi tagokkal van képviselve. A félalakos képmások régebbi része természetesen névtelen művészek alkotása, míg a leg­későbbi darabok átlagos arcképfestők kezétől származnak. A Palugyay­Gerhard arcképgyűjtemény jól példázza a középnemesi családoknál örökösö­dés, vagy házasság folytán а XIX. század második felére már felbomló családi arckép-együtteseket, amelyek másodlagos birtoklásban érdekes korábbi portrékat is magukban foglaltak. összeházasodások folytán ugyancsak különböző családok galériáiból tevődik össze a múlt század utolsó harmadában együvé került Hadik-Barkóczy képsorozat. A Hadik Béla és a fiúsított Barkóczy Ilona házasságával és az új kettősnevű arisztokrata família és hitbizomány megalakulásával nemcsak Hadik András generális és Barkóczy Ferenc esztergomi érsek családjának galériája került együvé, hanem a Barkóczyakkal rokon Sztárayak (11., 13. kép) és Zichyek, valamint a Hadikokkal és Sztárayakkal egyaránt családi kap­csolatban álló Vandernathok néhány képmása is. 2 1 А XVIII. században mind­két család nagy tekintélyre tett szert, kiváló közszereplésük magasrendű kul­turális összeköttetéseket s választékos ízlést eredményezett. így találhatunk a gyűjteményben kiváló külföldi mesterek kezétől származó arcképeket, 2 2 vagy hazánkban ritkábban előforduló portrébeállításokat. 2 3 A hosszabb időt átfogó ősgalériáknál könnyebbnek vélhetjük a szű­kebb idővetületre korlátozódó sorozat tudományos feldolgozását, keletkezés­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom