Folia historica 11

Vigh Károly: Pulszky Ferenc levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban

megyek, vasárnap ott maradok, hétfőn Bécsbe érkezem, kedden ölellek. Ez a mostani terv, de Mainzból még minden esetre irok, meglehet hogy az úti terv még változik. Itt az egész régész világ ismer, sokan személyesen, sokan nevemről. Az idő kellemetlen, de nem esik, szél fú, még pedig oly hideg mint nálunk novemberben. A kiállítás kimondhatatlanul gazdag, lehetetlen mindent látni, arra két hónap kellene, a Múzeumok is oly nagyok mint sehol a világon, csak keresztül futottam rajtok, mindent tanulmányozni lehetetlen. Annyit járok mindennap s többet mint Budapesten két hét alatt, ugyanezért este hét órakor fáradtan haza jövök, s úgy alszom mint már régen nem aludtam. A mi leginkább érdekel, azt mind megnéztem, a többivel nem gondolok, bár mily szép legyen. Vettem számodra napernyőt, csipkével borítottat, szépnek tartom, de drága volt ám. Vettem hat zsebkendőt, oly nagyok, hogy nem kell kettő, egy is elég két napra, karperecet is vettem, két brochet, fülbevalót, Rita, Doctorné és Fáni számára, majd elosztod köztük a mint akarod. A nők itt az utczán mind egyszerű fekete ruhában járnak, elegánsak, de egyszerűbbek mint Budapesten, kalapjaikra egész virág kertet viselnek, jövő évre ez lesz a divat nálunk. Jól gazdálkodtam, de még is fogy a pénz, nem annyira ugyan mint hittem, mert sok tekintetben Paris olcsóbb mint Budapest, kétlovas fiakert még nem láttam, mind egy lovas és olcsóbb mint a comfort link (?), ebédem is olcsóbb mint Szikszaynál, a tej jobb mint nálunk. Tegnap az egész régész társaság gőzösön ment a Saint Germaini Muzeumba, hol sokat láttam, sokat találtam. Még is jó, ha az ember legalább egyszer tíz évben, megfordul külföldön. Szíves köszöntésemet a Doktoménak, ki bizonyosan jó gondodat viseli, a Doktornak, Rizinek;Neked számtalan csókot, melyet egy hét múlva ajkaidra rakok. Hü Ferkód. 8. Pulszky Ferenc levele feleségéhez,Geszner Rózához. Múzeum 25/VIII, 92. Édes kedves Lelkem Épen írni akartam Neked, midőn a leveled megjött s megörvendeztetett. Azt akarod tudni mikor megyek hozzád, hát azt én is akarnám tudni, most még nem tudom. A moszkvai Congressus be lett zárva, Chantre tehát most legközelebb visszautazta ban Budapestre érkezik. Tizenöt esztendő óta várom már, nem akarnám tehát elszalasztani az alkalmat hogy a régiségekre nézve az ő tapasztalatait megtudjam, tehát csak akkor írhatom meg hogy mikor láthatlak, ha Chantre elment, most pedig még el sem jött. September 18-ikára meg vagyunk híva Zichy Jenőhöz Fejérvárra, és jószágára Szent Ivánra, régészeti ásatásokra. Oda tehát elmegyünk, Te is jól fogsz mulatni. Vendége van orosz országból, a kaukazus volt kormányzója, ki régiségekkel is foglalkozik, ennek tiszteletére rendezi Jenő az ásatásokat. Én szépen a hűvös irodában dolgozom, mert az utczán csakugyan megsül az ember, még este is, midőn a kertben a szabadban vagyok, meleg a levegő, hiába várjuk a zivatart, mely mindig kerülget, de nem jő meg. Egyébiránt most is mint mindig szeretlek, vágyódom utánad, százezerszer csókollak. . . Szíves köszöntésemet Doktoréknak. Hű szerető Ferid. 99