Folia historica 10
Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)
változások a több figurát megmozgató, monumentálisabb kompozíciókon is megmutatkoztak. Ezt példázza - egyebek között - Székely Bertalan két műve is, а „II. Lajos holttestének feltalálása , melyet még Münchenben festett, 8 6 és a korszakunk legvégén, a kiegyezés évében keletkezett „Egri nők . Az előbbin a sokat ábrázolt, a szabadságharc tragédiáját szimbolizáló témát jeleníti meg. Az előtérben láthatjuk a fölásott földből kiemelt, leplekbe burkolt királyi holttestet, melyet három alak vesz körül. Az álló, fövegét leemelő, és a mellette térdet hajtó figurákkal egy a kezével a többieket odaintő férfi köti össze a háttér patakparti táját. A gyászoló csoport megindult nyugalma, a föld és ég hideg szürkéje, mely rokon a halott arcának fakóságával, a táj kopársága, a puszta föld ridegség, a súlyos felhők alatt elhúzó madarak hatásosan fejezik ki a tragédia nagyságát. Hiányzanak a széles gesztusok, nagy mozdulatok, égnek meredő tekintetek, a bemutatni kívánt tartalom mégsem szenved hiányt. Az „Egri nők" már klasszikus csatajelenet, melynek kellékei (a nagy tömeg, a füstben álló romok stb.) mind megtalálhatóak; a mondanivaló lényege azonban a főalak, a kivont karddal a török ellen védekező hős asszony alakjában összpontosul. 8 7 A kompozíció az ostromló törökök tengeréből szirtként kiemelkedő bástyával és asszonnyal olyan népszerű típust teremtett, hogy később még a német monumentális festészetben is megtalálhatjuk változatát. 8 8 Egyazon téma teljesen különböző kompozíciós megoldásai is mutatják, hogy milyen fontos feladatot jelentett a komponálás; a megvalósulás pedig jelzi a stílus és kompozíció összefüggéseit, azt, hogy a változások mindkét tekintetben párhuzamosan mentek végbe. A Dobozi, téma három földolgozását szeretnénk ehhez elemezni, három kiemelkedő művésztől: Lötz Károlytól, Székely Bertalantól és Madarász Viktortól. 8 9 Lötz képe a legkorábbi. Nem követi a régebbi művek megoldásait, de nem is sikerült egy új, kiforrott típust megalkotnia. Sík, füves tájon, borús égbolt alatt áll az üldözőkre hátratekintve, kivont karddal kezében a főhős. Lova a földön fekszik, díszes öltözékű felesége meglehetősen mesterkélt pózban hanyatlik hátra a lónak dőlve, fehér nyaka pontosan a kép középpontjában világít. A színek kezelése, a festésmód vázlatos frissesége, a két alak egymáshoz kapcsolódása jól megoldott, egyedül a nő színpadias helyzte hat zavaróan. Székely rengeteg előtanulmányt folytatott Dobozijához, gruppelméletének egyik jellemző illusztrációjaként szokás is azt emlegetni. A két alak a háttérből plasztikusan kirajzolódó egészet alkot, de nem kapcsolódnak szer62
