Folia historica 10
Basics Beatrix: A magyar történelemábrázolás problémái (1848—1867)
Ismeretes Székely József levele Vahot Imréhez. 3 7 Ebben rávilágít a kép keletkezési körülményeire, mondanivalójára, s a hitelességre való törekvést, a tudományosan megalapozott munkát is bemutatja: „Engedd azonban a „Hunyadiház diadalünnepét ... nem történeti, de eszményképnek tekintenem mert ellenkező esetben az arcképekre nézve — tán a Hunyadi Jánosét is alig véve ki — mind nagyobb történeti hűséget kellene követelnem, mind pedig azon tévedést kiigazítanom, mintha Kapisztán valaha Vajdahunyadon lett volna... Vizkeleti a Hunyadiház kihalta után készült arczképeket vette mintául, melyek Teleki Józsefnek a Hunyadiházról írt történetében a legválogatottabb példányok után igen jó metszetekben jelentek meg. Ezekkel egyező a Vigyázó gyűjteményben található arczképe Hunyadi Jánosnak, s a gróf Andrássi György által fölfedezett öregkori arczképe Szilágyi Erzsé; betnek, mely képünkön természetesen fiatalítva van. 3 8 Tanulságos az idézet, mivel bizonyítja, hogy az egyes témák bemutatásához milyen alapos történeti kutatásokat igényeltek. Ezeknél a témáknál nem is a konkrét esemény volt fontos — ezért is lehetett eltekinteni a kisebb „hiányosságoktól — hanem annak jelképi ereje, amit gy időszakot, eseményt egy fogalom — a hazafiság, a nemzeti egység és nagyság — megtestesítőjeként ábrázolt. Vahot próbálkozott még hasonló sorozatokkal „Napkelet című irodalmi hetilapjában, mely szerkesztésében 1857-től 1862-ig jelent meg, ezek azonban kevésbé jelentékenyek. Az új és egyre sikeresebbé váló irodalmi műfaj, a regény is nagyon sok esetben vált ihletőjévé, vagy forrásává képzőművészeti alkotásnak. Példaként olyan írót említünk, aki bár rendkívül termékeny volt, regényei pedig igen népszerűek, ma már jóformán teljesen elfeledett. Péterfalvy Szathmáry Károly 3 9 csaknem minden könyve történelmi témát dolgozott föl. Ezek közül kettőt emelnénk most ki, a „Sirály" címűt (1854) és az ,,Izabellá"-t (1859). Az előbbi a mohácsi vészhez vezető eseményekkel foglalkozik, részletes leírását adva magának a csatának is. Az utóbbi Izabella királyné, Zápolya János özvegye viszontagságos életét és az ország három részre szakadásának korát választotta témául. Mindkettőben megtalálhatjuk olyan jelenetek aprólékos leírását, melyek festményben vagy grafikában számos változatban jöttek létre. A „Sirály -ban nemcsak a csatát írja le, hanem azt a csata utáni képet is, mikor Perényiné megérkezik az öreg Bornemisszával és Czetricz-cel, a morvával, eltemetni a halottakat, és ekkor találják meg a király, II. Lajos holttestét. 4 0 Ugyanekkor keletkezett Kovács Mihály képe a halottakat temető Perényinéről; nem sokkal ezután Than Mór „Mohácsi csatá"-ja, ahol még az egyes szereplők is megkülönböztethetőek és fölismerhetőek. Mindkettő ponosan és részleteiben is követi a regény szövegét. 52
