Folia historica 10

F. Dózsa Katalin: A női divat változása 1896-1914 között

későbbi feleségét, a magas és karcsú Miss Siddalt, akinek egész lénye annyira elvont és átszellemült, hogy hajlékony teste szinte absztrahálódik, ornamenssé válik a festő képein. Hasonló figurák jelennek meg Puvis de Chavannes vásznain, majd az angol és a skót szecessziós grafikában, Beardsley rajzain. Ruskin és Morris (akinek a felesége Jane Burden maga is hasonló típus, Siddal halála után leggyakoribb modellje Rosettinak) a természetesség jegyében harcolnak a fűzetlen, kecses nőtípusért. Az esztéták szava azonban kevés. Az új ideál terjesztéséért többet tesz két híres szépasszony, Sarah Bernardt és Isadora Duncan, akiről Ludwig Hevesi 1902-ben azt írja:

7 „Miss Duncannak az az elképzelése, hogy valamennyi érzést és eseményt ki lehet fejezni vonalakkal... A nő mint vonal.. ' Hevesi a lényeget emelte ki. A vonallá, hajlékonnyá válás vonzza a nőket, melyet époly nőiesnek találnak, mint az eddig szoros fűzőket, redőzéseket és csokrokat. A kacér töltött galamb fogyókúrázik, s karcsú, spleenes titokzatos hölggyé alakul át, aki artisztikus megjelenését, szenvelgő pózait titokban órák hosszat gyakorolja a tükör előtt. 1899-re alakul ki a szecessziós divat legelső, legszebb megjelenési formája. A kígyózó, „angolnaszerű" alak tartása S vonalú, a mellrész előredől, a far hátra, az alig fűzött laza derék kibuggyan a harangalakú ívelt szoknyából, melyen a florális stílus motívumai kanyarognak. De a szoknya hossza — s ez igazán megdöbbentő újítás egy reformtörekvésekkel jelentkező divatnál — nemcsak hátul söpri a földet, hanem elől is, meglehetősen megnehezítve a mozgást. A szoknyát ezért járás közben kecsesen fel kell emelni, s merészen kivillan az évtizedeken keresztül letagadott láb és az alsószoknya, melynek finomsága, színe egy nő eleganciájának, jó ízlésének fokmérője lesz. Az excentrikus megjelenést a szeszélyesen az alakra vetett boa, a gazdagon díszített kalap és a japán gésák hajviseletét utánzó tupírozott gömbfrizurák teszik teljessé. Az új stílus ornamentikája is igen gyorsan elbűvöli a klasszikus mintákat megunt közönséget. A kosztümöket, ruhákat, de a párnákat, térítőkét és falvédőket is ellepik a nagyléptékű, ívelő virágos motívumok. A fodrok, szalagcsokrok helyét a gyöngy és flitterdísz, a méterszámra kapható ún. szecessziós paszomány és a kanyargós ircsipke foglalja el. S ahogy a díszítések egyre nagyobb mértékben uralják a ruhákat, a sziluett úgy válik mind bizarabbá. 1902-től egyre nagyobbak és dúsabban díszítettek a kalapok, a nyakat övező gallér már fülig ér, a mellrészt olyan bőre szabják, hogy szinte zsáknak tűnik, a derék meghajlik és a far egészen hátrakerül. A díszítések mintái kisebbek és geometrikusabbak, de tömegük a mai néző számára néha ijesztő. 191