Folia historica 9

Cennerné Wilhelmb Gizella: „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben” illusztrációi és illusztrátorai

nek oka feltehetően a különböző századokból származó és ezért eltérő techni­kai kidolgozású mintáknak a részletező fametszetes eljáráshoz való igazítása lehet. Ugyanezért rajzoltatták át az e korban már esetenként felhasznált fény­képeket is. 2 3 A felsorolt sokféle tematikus követelményhez természetesen nem volt elegendő néhány, az illusztráció-rajzolásban jártas művész szerződtetése a munkára. A kivitelezésben tevékenykedő fametszőknek is fontos szerep ju­tott, a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó egyéni stílusjegyeknek a sokszorosítás folyamán a pozitivista ismeretteijesztő-cél érdekében történő nivellálásával. A részletező, inkább kemény fametszet-eljárás jórészt realista elemekben bővelkedő és kevésbé művészi előképet követelt meg, s csak né­hány mester próbálkozott sajátos rajzi stílusmegoldásokkal, vagy a nyugati művészet újszerű technikai eszközeivel való kísérlettel. Az említett célkitűzés természetesen olyan mestereknek kedvezett elsősorban, akik a kor más nagy illusztrált vállalkozásaiban is résztvettek, s megvolt a gyakorlatuk a jelzett kö­vetelmények teljesítésére. Három ilyen rajzolót találunk a művészek között. Dörre Tivadar (1858-1932) 2 4 és Csema Károly (1867-1944) részletező toll­rajzaival és sötétre hangolt, acélmetszetszerű tusfestményeivel pontosan dol­gozott a fametszők keze alá. Háry Gyula (1864-1946) szokványos kidolgo­zású lapok mellett több esetben kitűnő tollrajz-technikájának vonaljátékával artisztikus, a mű keretein belül újszerű rajzi megoldást hozott 2 5 (7. kép). Mű­emlék-épületek megbízható reprodukálására az építész és grafikus Rauscher Lajos (1845-1914) bizonyult a legalkalmasabbnak a felvételi rajzok józansá­gát a rézkarc finom vonalvezetésével elegyítő illusztrációin. 2 6 A sorozat repre­zentatív mivoltából kifolyólag nem hiányozhattak a magyar művészet egyko­rú, vagy korábbi kiválóságai sem a foglalkoztatottak sorából. Ha csak egy-két lapon, de találkozhatunk Ligeti Antal (1823-1890), 2 7 Keleti Gusztáv (1834­1902), 2 8 Mészöly Géza (1844-1887), 2 9 és Munkácsy Mihály (1844-1900) nevével. Az ősi hitvilág és a néphiedelmek fejezeteinek illusztrálására Zichy Mihály (1827-1906) vállalkozott, 3 0 míg Benczúr Gyula (1844-1920) a be­vezető kötet .fejezet kezdeteit és végét látta el lendületes neobarokk ihletésű fejléceivel és záródíszeivel. 3 1 Elsősorban felvidéki szülőföldjének s az Alföld tájainak megörökítésével vett részt a munkában Mednyánszky László (1852— 1919). Oldott, víziószerű rajzainak hatásából azonban esetenként sokat elvett a fametszetes sokszorosítás 3 2 (8-9. kép). A reprezentatív jelleg hozta magá­•al, hogy az illusz rátör jk között fzerepelniök kellett a császári család mű­vészkedő tagjain ik is, e'iősorV an Rudolf trónörökös felesége, Stefánia (1364-1945), de bzs'f lőhg. elesége Klotild (szül.: 1846) is adott rajzo­kat. 3 3 .62

Next

/
Oldalképek
Tartalom