Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

Az említett gazdasági és szociális nehézségeken kívül az állandóan fenyegető felmondási veszélyek eleve bizonytalanság-érzetet tápláltak, a telep hiányos­ságai pedig elégedetlenséghez vezettek. Az 1908. XXIX. tc., a bérleti szerződés és a házirend tárgyalá­sakor kitértünk az ezekben rögzített felmondási feltételekre s a telepi gond­nok felmondási jogára is, amellyel az állami munkáslakótelep gondnoka gyakorta élt. Két tömeges kilakoltatást érdemes külön is kiemelnünk. Az első ilyen 1921-ben történt, amikor komoly összeütközésre került sor a lakók, a gondnokság és a minisztérium között. Felmondtak ugyanis minden olyan la­kónak, aki magángyár munkása volt, akit üzembeszüntetés vagy redukció mi­att elbocsájtottak, aki hosszabb ideig katona volt, aki ellen politikai bűnvádi eljárás indult, sőt még az állami nyugdíjasoknak is. A telepen maradó lakók évi bérét pedig 100—150%-kal emelték. 20 4 A felmondások nagy részének okát a Tanácsköztársaság alatti tevékenység adta. A Lipták-Teudloff-Dietrich Gyár, a Grafikai és Rokonipari Egyesület, a Budapesti Gázművek, a MÁV Északi Főműhely érintett dolgozói fellebbeztek a felmondások ellen. A munkások fellebbezése hiábavalónak bizonyult, mert nem birkózhattak meg olyan nyo­mós érvekkel és vádakkal, amelyek szerint: „... exponált emberek a kommünből, s a felmondáskor már nem voltak a gyár kötelékében". 205 A telepről eltávolítandó munkások között volt Török József tisztviselő, aki a kommün alatt munkástanács elnöke volt, Stungf G., Székely Ö., Nagy J., Stuzl K., Stibe A., Stiller S. pedig vöröskatona és munkástanácsi tag volt 1919-ben. Nyakucska Viktor a Tanácsköztárasaság alatt vörösőrként költö­zött a telepre lakáshivatali igazolvánnyal s 1921-ben a 3245/1921. R. alapján eltávolították a Wekerle-telepről. 20 6 A szociáldemokrata parlamenti frakció is foglalkozott a Wekerle-te­lepi munkások kilakoltatási ügyével, a frakció megbízásából Kabók Lajos in­terpellált is a pénzügyminiszternél a munkások érdekében. 20 7 A másik nagy kilakoltatási hullám az 1930-as években, a gazdasági válság mélypontján következett be: bérhátralékok miatt 184 telepi lakónak mondtak fel. 20 8 A bérhátralékok a munkanélküliség következményei voltak, hiszen a gyárak csökkentett kapacitása miatt sok munkanélküli volt a telepen is. Többek között a MÁV Északi Főműhelye sem — ahol pedig a lakók nagy százaléka dolgozott — tudott rendszeres munkát biztosítani. Így előállt az a visszás helyzet, hogy munkát és munkabért nem tudott biztosítani munká­sainak az állam, de a telepén lakó munkásoktól megkövetelte a lakbért, an­nak elmaradása esetén pedig felmondott. 20 9 .208

Next

/
Oldalképek
Tartalom