Folia historica 9

Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.

szerző-törekvése teljesen hiányzik, jövőbenéző, tervező gondjai nincsenek, s előrelátása, számítása legfeljebb szombattól szombatig teijed... Ilyen szellemi és életfelfogás mellett azután a munkás életviszonyai teljesen az általános gazdasági viszonyok hatásainak vannak alárendelve... s a munkáscsalád életmódja a legalacsonyabb, olykor a nyomorgás színvonalára süllyed."

203 Bár a monográfiaíró merőben más indítékból és célból írta elégedetlen, a munkások szemléletét kárhoztató — s a munkásélet minden problémáját, nehézségét, e szerinte helytelen életszemléletből eredeztette - szavai mégis teljes szociológiai portrét festenek a Wekerle Állami Munkáslakótelepről. Amellett, hogy segít elhelyeznünk a telep munkáslakosságát a munkásosztály egészén belül, rávilágít arra a felfogásra is, amely a telep létrehozásának célját — s nem is kis részben - éppen abban látta, hogy a munkás szemléletét módosítsa „lakásviszonyaival", és a .józan kispolgári és paraszti mentalitástól átitatott népelemmel való együttlakás "-sal. A telep lakói ugyanis - mint a főváros lakossága is általában - az ország minden részéből szerveződtek, eredeti foglalkozásuk szerint: ipari munkások - nagy számban szakképzett — postások, rendőrök, vasutasok, de földművesek és urasági cselédek is voltak. De vitatkoznunk kell László Gyula azon nézetével, amely szerint a munkás szemléletéből fakadnak gazdasági és megélhetési nehézségei. Nem szemléleti kérdés, hanem bérkérdés volt az, ami meghatározta a telep munkásságának életvitelét. A Monarchia jelentős szociálpolitikai sakkhúzással létesített tehát egy állami munkáslakótelepet, amely kertvárosi jellegével, viszonylag egészséges - de a kor építészeti színvonalát el nem érő - egy-, két- és háromszobás lakásaival, alacsony bérleti díjaival az ideális szociálpolitika mintájául szolgálhatott volna, ha az állam céljai egyértelműen csak szociálpolitikai célok lettek volna. De mint már láttuk, az állam kirajzolódó céljai között első helyen állt a munkás megkötése, a munkaadóhoz való láncolása s.a munkaadó a Wekerle-telep esetében maga az állam volt a lakosság nagy részének vonatkozásában. Egy elkülönített munkásvilágot kívánt létrehozni: lakói kiválogatásának szempontjaival, a telep belső életével, viszonyaival, a munkásosztály nagy egészétől való elszigeteléssel, a gazdasági és politikai függőséggel. De ennek az elszigetelni kívánt munkástömbnek nem kiváltságokat adott, hanem megkötöttségek sorát, mert bármennyire is igaz, hogy a telep lakásviszonyaiban felülmúlta a munkásosztály általános fővárosi körülményeit — mint ezt forrásaink alapján már említettük - mégsem biztosította azt a gazdasági szintet, amely a munkásarisztokrata érzet és tudat kialakulásához elegendő lett volna. .207