Folia historica 8
Nagy László: Bethlen Gábor életútja legendák és tények tükrében
azok a homályos erők, amelyeknek munkájából állnak elő, embereket keményen szolgálatukba fogva a történet századai." 9 9 Mai terminológiával ezt úgy fogalmazhatnánk, hogy a kedvezőtlen gazdasági, társadalmi, politikai és katonai viszonyokból emelt korlátokat nem rombolhatta le még Bethlen Gábor vasakarata, valóban nagy formátumú történeti személyisége sem! ő maga ezt mindvégig fájlalta, és szárnyaló fantáziája, új utakat kereső mozgékony szellemisége haláláig kutatta a kitörés lehetőségeit e korlátok közül. Ezt a meg nem alkuvó útkeresést a kortársak többsége hajlamos volt Bethlen „telhetetlen ambícióival" magyarázni, s mint ilyet kárhoztatni. A fejedelem megbántottan utasította vissza az ilyen és az ehhez hasonló vádakat. 10 0 Nem lehet vitás, hogy ha pusztán egyéni hatalomvágy irányította volna Bethlen cselekedeteit, akkor már 1619 végén megkoronáztatta volna magát. ő azonban olymódon akarta nagy álmát megvalósítani, hogy az ne vonja maga után nemzete romlását. Miután úgy értékelte, hogy a nemzetközi erőviszonyok csupán átmenetileg kedveznek a Habsburg-hatalomnak, bízott a Habsburg ellenes erők fölülkerekedésében, ami majd őt is hozzásegíti nagy terve megvalósításához. A várt és remélt kedvező fordulatot azonban már nem érhette meg. 1629 november 15-én — egyes források szerint éppen születése napján — „ez keserves életbül szép csendes halál által" eltávozott, iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme. 10 1 A kortársak és az utókor emlékezetében „Meghala ez a nagy fejedelem, kihez hasonló magyar Mátyás királytól fogva és István királyon kívül nem hallatott és nem is remélhetni" - írta Bethlen halála után közel három évtizeddel Kemény János - s rendre elsorolva a nagy fejedelem jó tulajdonságait így folytatta: „noha mindazáltal emberi gyarlóságtól ő is üres nem lehetett, ez világra elteijedett emlékezetű ember vala; mind két hatalmas császárokat is in aequilibrio tartja vala magához és hazájához, egyebek rettegik vala, az magyar nemzetet elhiresítette vala ". Életműve értékelését így foglalja össze: „Ez nagy fejedelemnek mind magában levő virtusokat, s mind viselt nagy dolgait csak leírni is avagy meggondolni is sok és dicséretet érdemlő volna, hát azokban forgani, azokon általmenni, és koporsójában boldogul szállani mennyivel méltóságosabb." Erdélyi belpolitikájáról úgy emlékezett meg, hogy Bethlen „az országban sine diseretione religionis kedvellette, promoveálta az embereket... kinek idejében szép egyességben is éltenek az haza fiai." 10 2 Az utókor történetírása általában elfogadta 19
