Folia historica 8
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1
dapest számára már például szolgálhatott — amikor is a magyar fővárosban éppen kulminált a lakáshiány. Ferenczi Imre e körút tapasztalatai alapján készített tanulmányaiban gyakran túllépte a hivatalos állami és városi lakáspolitika kereteit, bírálta azokat, módosító javaslatokat tett, de mindvégig az adott kapitalista rendszeren belül, a tőkés érdekek figyelembe vételével. Az állam és a város közvetlen beavatkozása a lakáspolitikába már elkerülhetetlenül szükségessé vált. Elsősorban a teleküzérkedés és a bérkaszárnyarendszer leküzdéséhez új városi építési szabályzatra lett volna szükség - az 1894-es szabályzat hátrányos hatásairól már tettünk említést -, de a módosítás csak 1914-ben következett be. Az új szabályzat sürgetése mellett Ferenczi az állam és a város lakáspolitikai teendőit a következőkben jelölte meg: 1. Kislakások építésének előmozdítása törvények útján; adópolitikai rendszabályokkal, hitel nyújtásával, telekkedvezményekkel és modern szociális célzatú városfejlesztés eszközeivel, állami és községi minta-munkáslakások építésével. 2. Közlekedésügyi szociálpolitika erősítése; így kívánta a város decentralizálását megoldani és a város külső részein való lakásépítkezéseket lehetővé tenni. 3. Lakásfelügyelet mint intézmény létrehozása. s s II. A XIX. század utolsó harmadában már születtek lakáspolitikai, lakásügyi rendelkezések a fővárosban, de jellegükből és kis horderejűkből adódóan nem tudták megelőzni, sőt már megrekeszteni sem a korábban beinduló folyamatot, amely a századfordulóra kimondott lakásnyomort zúdított a főváros munkásrétegeire. Az 1875. évi IV. tc. a lakásviszonyok javítása érdekében adókedvezményeket biztosított, az 1876. évi XIV. egészségügyi jellegű rendelet kimondta, hogy a vállalatok tartoznak munkásaik elhelyezéséről gondoskodni, de új lakások építéséről nem rendelkezett. Az 1881. évi XLI. tc. - a kisajátítási törvény — a kislakások építéséhez a telkek megvételét próbálta könnyíteni. 1883. március 16-án a fővárosi közgyűlés is napirendjére tűzte a város lakásügyi kérdéseit. Neményi Ambrus interpellációjában felvetette „a fővárosi alsóbb néposztályok lakásviszonyainak" javítása érdekében a városi vagy állami lakásépítkezések gondolatát. 5 6 Neményi Ambrus vezetésével ekkor egy bizottság alakult a fővárosi lakosság lakásviszonyainak kivizsgálására. 138
