Folia historica 8
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1
A magyarországi és budapesti viszonylatban általában is magas tüdővészhalandóság a zsúfoltan lakott kerületekben tovább fokozódott. Aránytalanul eltolódott a halálozási arányszám a kislakások rovására. A tüdővészhalandóság az egy helyiséges lakásokban kétszer akkora, mint a három helyiséges, ötször akkora, mint a négy helyiséges és húszszor akkora, mint a nyolc helyiséges lakásokban. 2 5 A kislakások zsúfoltságáról már beszéltünk, de a zsúfoltsági tényezőn kívül még említésre méltó a kislakások rossz minősége, alacsony színvonala is. Az egyszobás kislakások szobája általában kisebb alapterületű volt, mint a nagy lakások szobái. Ezen kívül pedig általában földszintesek, udvariak voltak, tehát nem szellőztetehetők megfelelően és nedvesek is. A budapesti lakások mennyiségének és minőségének elégtelensége a lakásépítkezések számszerű visszaeséséből, illetve a lakásépítkezéseken belül is a kislakások hiányából adódik. S e hiányból származtak az egyre növekvő lakbérek és az egészségtelen zsúfoltság is. A korábban is magas lakbérek a századforduló éveiben ugrásszerűen tovább emelkedtek Budapesten. 1900-1907 között a kislakások kategóriájában az átlagos bérdrágulás elérte az 50 %-ot. 2 6 A legkritikusabb három év alatt — 1906-1908 között - a fővárosi lakbérek összege 17 millió koronával emelkedett, 125 millióról 142 millióra ugrott. 2 7 A kislakásokat lakó munkástömegek számára ez a részben inflációból eredő áremelkedés azt jelentette, hogy egy budapesti munkás ezekben az években fizetésének 15—20 %-át kénytelen volt lakbérre fordítani, „...a budapesti munkás évenként átlag 80— 100 napot csak a háziúrnak és az utóbbi hitelezőinek dolgozik, amelyekhez a nyugati államoknál jóval magasabb adókat követelő állam is hozzátartozik." 2 8 A munkabérekhez képest túl magas lakbérek - egy szoba-konyhás lakás évi bére 260-300 korona, két szoba-konyhásé 360-400 korona 29 vezettek az albérlő- és ágyrajáró rendszer kialakulásához, a zsúfoltság fokozódásához. A budapesti lakásdrágaság és a lakbérek emelkedése meghaladta az átlagos európai szintet. Európában csupán a római munkások lakásainak bére volt hasonlóan magas, a német és az osztrák nagyvárosokban messze a budapesti alatt maradtak a lakbérek. Budapesten az egyszobás lakások bére 25,6 %-kal magasabb volt, mint Boroszlóban, 82,6 %-kal magasabb, mint Münchenben, 5,2 %-kal magasabb mint Hamburgban, de olcsóbb volt, mint Berlinben. A kétszobás lakások esetében 65,4 %-kal haladta meg a boroszlói árakat a budapesti, 58,0 %-kal a münchenit, 59,1 %-kal a hamburgit és 20,1 %-kal a berlinit. 3 0 Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a budapesti népesség egy- és kétszobás lakásokban lakó rétegeinek keresete és jövedelme sokkal 129
