Folia historica 8
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) 1
Közelebb jutunk Budapest közegészségügyi és lakásügyi problémáinak összefüggéseihez Pikier Gyula 1906-1907-es kerületekre, városrészekre és halálokokra lebontott számadatai alapján. Szembetűnő a különbség a belváros és a munkáslakta peremkerületek adatai között, ha összevetjük a halálozások számát, a szobák átlagos lakottságát és a zsúfoltan lakó népesség százalékos arányát. Ezek alapján a IV. és V. kerületekben a legkedvezőbb a helyzet, míg a X., VIII., IX. és a III. kerületekben nyomasztó a kép. A szobák átA zsúfoltan A halálozás aráKerület lagos lakott lakó népesség %nya éves visága ban kifejezve szonylatban I. 2,45 11,5 15,3 II. 2,31 6,9 15,4 III. 3,33 14,7 20,6 IV. 1,87 5,0 11,4 V. 2,40 9,5 143 VI. 2,62 8,4 15,5 VII. 2,98 9,5 15,1 VIII. 3,04 12,5 17,7 IX. 3,19 13,9 18,3 X. 3,40 19,2 17,3 й A főváros egyszobás és legzsúfoltabb lakásai Óbudán, a Józsefvárosban, a Ferencvárosban és Kőbányán voltak, s általában a kültelkeken a lakások 72,86 %-a egyszobás volt. 2 3 Nem érdektelen tehát a zsúfolt munkáskerületeket összehasonlítani a belvárossal abból a szempontból, hogy azok a halálokok, amelyek közvetlen összefüggésben állhatnak az egészségtelen lakásviszonyokkal, milyen arányban fordulnak elő a belvárosban vagy Kőbányán és Óbudán. 1906-ban és 1907-ben az elhunytak aránya — halálokok szerinti megoszlásban - a következő volt a Belvárosban, Kőbányán és Óbudán: A halál oka Belváros Kőbánya Óbuda tüdővész 14,6 32,1 47,0 hörghurut és tüdő14,6 gyulladás 8,4 25,7 26,8 bélhurut 3,0 21,91 22,0 veleszületett gyenge10,8 2 4 ség 4,2 11,5 10,8 2 4 128
