Folia historica 7

Temesváry Ferenc: Kinizsi Pál a hagyományokban és az irodalom egyes műfajaiban

népi mozgalmak élére is állnak. Kinizsi személyével kapcsolatban nem egy ilyen visszavárást láthatunk, hatalma és ereje halála után is megnyilatkozik. Az elmondottakra jellemző példát Erdélyitől hozhatjuk (1814—1868), aki Czuczorhoz hasonlóan a népdalokból nagy előszeretettel kölcsönöz, sőt azoknak számos részletét csaknem szószerint saját alkotásába olvasztja be. Az eredeti népdalok összeállításánál is Erdélyi bizonyos önkényt alkalmaz mondván: „némelyik dalt három, sőt négyből is rakta össze, mert a nép is újakkal bővíti, miből szerinte természetesen következik, hogy a különféle dalokat szabad is és lehet is összeolvasztani."

4

3 Éppen ezért nem lehet a „Népmonda Kinizsi márványszobráról", más kiadásban „Kinizsi szobra" című alkotás gyökereit kihámozni és összetevőit kimutatni. „Kinizsi szobra, Olvasta szörnyen, Vörös márványszobor, Mi följegyeztetett, Föl-fölviláglik — Hőstül hazája Napkelte; hunytakor. Mikép megszenvedett. Beszéli a rény S hogy a betűket Magas szépségeit, Megszégyeníté Erős csatákat, Sűrű agyaggal Kinizsi tetteit. A szobrot elfené. Ifjú törökben S fogta csőjét, Csinál rósz érzetet, Dömöczki vas fiát, Kit hős nevére Homlokba lőtte, Láz jára, s reszketett. Mint egy haramiát. Mert tán nagyapját De visszapattant derékban átszelé, Az érc nagy hirtelen, Újból kihajlék Szegény haragvót A rőt szobor felé. Megölte véltelen. S méltó beszéd van Korok regéiből: Bajnok Kinizsi Halál után is öl." Ennek a gondolatnak megfogalmazásával nem csupán Erdélyinél találkozunk, hanem a XIX. század, Kinizsire vonatkozó irodalmi alkotásaiban és ponyváiban egyaránt. Ugyanakkor hiányzik általában a visszatérés motívuma. Erdélyi említett ,.Kinizsi kardja" című költeményében valójában ez is megjelenik.

4

4 79