Folia historica 6

Cennerné Wilhelmb Gizella: Théodore Valério Magyarországon

Ez a részletes és talán száraznak tűnő felsorolás megmutatta, milyen fontosak Valério vázlatai a topográfiai dokumentáció szempontjából, hiszen az ábrázolásoknak nemcsak a parasztság bizonyos rétegeiben dívó öltözködési szokások hű bemutatása az érdemük, hanem az egyes területekre vonatkozó anyaggyűjtés és megőrzés is. A topografikus-dokumentatív vizsgálat után vegyük most szemügyre a rajzokat és vízfestményeket művészi kifejezés és technikai eszközök szempontjából. Az akvarellek között vagy egészalakos viseletképeket, vagy karakteres paraszti fejtanulmányokat találhatunk. Az anyag egészét tekintve inkább a fejtanulmányok dominálnak. A lapok között jóval több a férfi, mint a női arckép, de ez feltehetőleg az akkori paraszti szokásokból magyarázható. Művészi kifejezése ugyanis teljesen egyforma sikerrel birkózik meg a markáns férfiak, vagy a különleges gyöngédséggel megörökített nőalakok ábrázolásának feladatával. A festő munkamódszere mindenütt részletes, leíró jellegű, a művészi célkitűzés mellett a dokumentatív szándékot is hangsúlyozó. A szakállaspusztai pásztor mellképe nyírotthajú, hosszú pödröttbajuszú középkorú férfit ábrázol, kerek, felhajtott szélű kalapban. (1. kép) Öltözete az 1850-es években általánossá váló kékposztó ujjas ezüst pitykékkel, fekete selyem nyakravalóval. Befordítva viselt bundájának fekete báránybőr a galléija. Az arc a pásztorember nyugalmát, öntudatát tükrözi idealizálás nélkül. Gazdálkodó-, és pásztorportréin, koldus-, és betyárábrázolásán nem igyekszik modelljét az akkori európai művészet életkép figuráihoz közelhozni. Más a helyzet akkor, amikor ezekről a művekről mecénásoknak, gyűjtőknek másolatot készít, mint a porosz királynak eladott egyik pásztorfejen,

5 3 ahol erősen érezhető a német irodalom pusztarajongásának hatása.

5

4 A berlini lap arcvonásait ismerhetjük fel „une Pusta" című nagyméretű rézkarcának juhászán.

5

5 Az egészalakos ábrázolások utánozhatatlan ereje a részletes kidolgozás mellett éppen színességükben rejlik. A fegyvernekpusztai fiatal kondás egyszerű, nem hivalkodó ruházata, öntudatos arckifejezése, könnyeden természetes beállítása, a semleges háttér előtt kirajzolódó figura monumentális hatása együttesen adja a leíró jellegű ábrázolás és az emberi tartalom kifejezésének harmóniáját. (2. kép) A rézkarcok kőrösmenti kondása, bár megtartotta díszítetlen ruházatát, átlós beállításával és megváltoztatott arcvonásaival „a puszták fia" irodalmias elképzeléseinek tett némi engedményt. Sikerültnek mondható itt is, mint a rézkarcokon általában a háttér pusztai tájrészletének a technika minden lehetőségét kimerítő ábrázolása. (3. kép) 56