Folia historica 6

Vigh Károly: Portrévázlat Juhász Nagy Sándorról (1883-1946)

lettek volna képesek az ország előtt álló rendkívül súlyos feladatokat megoldani. Károlyi Mihály után 1919. március 21-én erre a kommunisták, a Magyar Tanácsköztársaság politikusai vállalkoztak. Juhász Nagy hűen politikai elveihez, ezt az utat már nem volt képes követni és visszavonult a politikai élettől. Majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Távollétében a hazai jobboldali sajtó az egész emigrációval együtt az ő személyét is gyalázta. Juhász Nagy Sándor azonban Bécsben semmit nem tagadott meg az őszirózsás forradalom után a Károlyi- és Berinkey-kormány alatt vállalt tevékenységéből. Továbbra is vállalta a polgári demokratikus forradalom célkitűzéseit és ennek számos esetben kifejezést is adott. Kijelentette, hogy a magyar demokráciának azon az úton kell haladnia, ameddig az 1919-es földosztás megkezdésekor eljutott.

2

2 Odahaza először a református egyház mozdult megaz érdekében. A tiszántúli református egyházkerület Balthazár Dezső püspök indítványára úgy határozott, hogy visszahívja Juhász Nagy Sándort elárvult főjegyzői tisztségébe. Ebből az alkalomból Buza Barna és Vass János vezetésével 20 tagú küldöttség kereste fel Balthazár püspököt, hogy megköszönje neki a debreceniek hűségét.

2

3 A baloldali ellenzék politikai köreiben egyre inkább felmerült az a követelés, hogy az 1918-as emigráció számos tagja, így Juhász Nagy Sándor is kapjon amnesztiát. Drózdy Győző, például a nemzetgyűlés 1922. évi szilveszteri ülésén követel amnesztiát Juhász Nagy Sándor, Garami Ernő és Lovászy Márton számára, akik — mint kijelentette — „az országnak mindig hivatott vezérei voltak és lehetnek.. ,"

2

4 Ilyen előzmények után 1923-ban Juhász Nagy csakugyan hazatérhetett. Hívei Debrecenben nagy örömmel fogadták és már néhány hónap múlva a város III. kerületében képviselőjelöltnek szerették volna felléptetni. A Debreceni Független Újság munkatársa felkereste őt e szándékkal kapcsolatban, de Juhász Nagy Sándor kijelentette: „Ez idő szerint jelöltséget nem vállalok és továbbra is passzivitásban maradok."

2

5 Kellő tájékozódás után fokozatosan bekapcsolódik a helyi közéletbe, bár hazatérése után még inkább megállapíthatjuk róla, hogy az októbrizmus mérsékelt, polgári demokratikus eszméit vallja. Emlékbeszédet mond 1925. november 22-én Kiss Albert felett a debreceni „Függetlenségi Kör"-ben.

2

6 Egy évvel később, 1926. december 5-én már Hegymegi Kiss Pál képviselőjelöltségét támogatja a Függetlenségi Polgári Balpárt gyűlésén.

2

7 Debrecenben a csapókerti Függetlenségi és 48-as olvasókör díszelnökévé választja. A Kör márciusi ünnepségén mondott beszédében 1927. 198