Folia historica 5
Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre útja az Előőrstől a Független Kisgazdapártig 1828-tól 1939
szükséges reformokat. De ráébredtem arra, hogy abban, hogy itt 18-ban nem úgy mentek a dolgok, mint ahogy kellett volna, nem az egyes emberek hibásak. Ha a 67-es politika Kossuth politikáját folytatta volna s betetőzte volna ezt a politikát egy nagy földreformmal, akkor 18-ban nem összeomlás következett volna, hanem nagyszerű demokratikus föllendülés. A forradalmak után következő tizenöt év semmi újat nem hozott. Ez a tizenöt év nem tanult sem a forradalomból, sem az ellenforradalomból, sem pedig a magyar népmilliók mérhetetlen szenvedéseiből ... Én megtagadom ezt a 15 évet!" 3 2 Az ellenforradalmi korszak negyedszázada alatt Zsilinszkyn kívül nem találunk példát arra, hogy egy politikus, aki az első években szinte összeforrt a rendszerrel és egyik fő ideológusának bizonyult, ilyen kemény bírálatot mondjon az elmúlt másfél évtizedről és megtagadja azt. Ehhez olyan személyes, morális bátorságra volt szükség, amivel a polgári politikusok közül csak Bajcsy-Zsilinszky rendelkezett. A rendszerrel szemben alkalmazott kritikája azonban nemcsak választási kortesfogás volt. Már korábban is megtalálhatjuk publicisztikájában ezt a kritikai hangvételt és később sem fukarkodott bírálataival, és - ha kellett az önkritikával. A szociáldemokráciához fűződő kapcsolatában sem máról-holnapra történt változás. Idéztük már a német szociáldemokrata pártról a képviselőházban nyilvánított elismerő véleményét közvetlenül Hitler hatalomra jutása után. A magyar szociáldemokráciáról is megváltozott a véleménye az események és személyes tapasztalatainak a hatására. Egyik cikkében, még 1934-ben 3 3 visszatekintve az eltelt másfél évtizedre, csalódással állapítja meg, hogy nem igazolódott be az a hit, várakozás és bizalom, ahogy ő 1919-ben és 1920 tavaszán fogadta az „új nemzeti korszakot", mert az elmúlt 15 esztendő „semmi javulást nem hozott az egyetemes szociális kérdés egyetlen részletében sem." Majd utalva egy régebbi cikkére, így folytatja: „Szégyenkezve kell bevallarumk,hogy az írásunk azért nem avult el, mert nemzedékünk nem teljesítette a kötelességét sem a magyar munkássággal, sem az egész magyar néppel szemben." Ezután önkritikusan megállapítja: „Legyünk csak igazságosak: ez a mi polgári nemzedékünk s ez a 15 éves nemzetinek mondott korszak ne sokat emlegesse a magyar szociáldemokraták nemzetietlenségét. Mert ez a korszak folytatta és betetőzte a 67-es világ álnacionalizmusát, amely úgy akart nemzeti államot és nemzeti társadalmat teremteni, hogy megfeledkezett a magyar nemzet legbelsőbb lényegéről: a magyar népről." — Aki a magyar szervezett munkásságról így tudott írni 1934-ben, az eljutott 1941-ben és 1942-ben az antifasiszta népfront programjának megvallásáig és a munkásosztály történelmi szerepe felismeréséig. Joggal írja Lackó Miklós az Uj 227
