Folia historica 5

Vigh Károly: Kossuth Lajos öröksége

dásokat. A magyar szabadságharc egész programját 1848 október 7-én — késői nemzedék tanulságaként is — egyetlen mondatban foglalta össze: „A magyar nép kész utolsó emberig meghalni inkább, mintsem országát eltiprani engedni." Nem csupán írt és beszélt, hanem hallatlan eréllyel és szívósággal szervezte meg a nemzeti ellenállást egy elmaradt feudális országban, ahol Jellasics seregének betörésekor egyetlen fegyveres magyar alakulat nem állt a haza védelmére. Nem volt hadsereg, fegyver, pénz, lőszer, ruhanemű, sőt államhatalom sem, melyre támaszkodva a szabadságharcot megindítani lehetett volna. Kossuthnak oroszlánrésze volt abban, hogy e szükséges feltételeket lázas gyorsasággal biztosították és sor kerülhetett Jellasics seregeinek kiűzésére, majd a szabadságharc diadalmas ütközeteinek megvívására. Nem hiába írták róla Marx és Engels a „Neue Rheinische Zeitung"-ban ezeket a híres sorokat: „Elsőízben a 48-as forradalmi mozgalomban, elsőízben 1793 óta, meri szembeszegezni egy nemzet, melyet körülzárt az ellenforradalmi túlerő, a gyáva ellenforradalmi dühnek a forradalmi szenvedélyt... Hosszú idő óta első ízben akadunk egy valóban forradalmi jellemre, egy férfire, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben — Kossuth Lajos. A tömegfelekelés, a nemzeti fegyvergyártás, papírpénz, a rövid úton való elintézése mindenkinek, aki a forradalmi mozgalmat gátolja, a forradalom permanenciában — vagyis a dicső 1793-as év valamennyi fővonását újTa fellelhetjük a Kossuth felfegyverezte, szervezte, fellelkesítette Magyarországon." Kossuth nagysága abban állt — szemben késői törpe utódaival — hogv nem mérlegelte, kedvezőek-e, vagy sem az európai erőviszonyok Magyarország számára. Ugy gondolta, hogy egy létében és függetlenségében fenyegetett nemzetnek kedvezőtlen erőviszonyok mellett is fel kell vennie elnyomóival szemben az élet-halálharcot. Marx ezt a magyar szabadságharcot az európai polgári forradalmak „utójátékának" nevezte, amely nyolc hónapig tartott és méltán vívta ki egész Európa figyelmét és csodálatát. A szabadságharc leverésével a kossuthi eszmék nem szűntek meg hatni Magyarországon. Az önkényuralom éveiben a hazafias tömegek figyelme reménykedve fordult a „kormányzóelnök" nemes alakja felé, akit az akkori leghaladóbb országokban: Angliában és az Egyesült Államokban nagy ünnepléssel fogadtak. De a Szent Szövetség Európájában még sokáig kellett várni arra, mígnem a sötét éjszakát a pirkadás és a nappal váltja fel. Az 1860-as évek vége új forradalmi fellendüléssel kecsegtetett, ámde a nemzeti demokratikus erők elkövették azt a hibát, hogy az európai reakcióval: Napoleonnal és Bismarckkal szövetkezve keresték az utat hazájuk függetlenségének kivívásához. 101